Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Sport- és versenyautók
A motor literteljesítménye — az a viszonyszám, amely LE/l-ben fejezi ki, hogy a gépkocsi motorja i liter lökettérfogat esetén hány lóerőt teljesítene — a Ferrarinál kereken ioo-nak mondható. A teljesítménysúly 3,3 kg/LE, és ez magyarázatul szolgál a világsikerekre. A példaként említett, kiváló adottságokkal rendelkező típusok egyébként nem a versenyautók különleges osztályába tartoznak, hanem a „versenysport” elnevezésű kocsik csoportjába. Ide sorolhatók a kétüléses, sárvédővel, fényszórókkal, stoplámpával, villamos önindítóval felszerelt autók, amelyeket a versenyek során nem speciális, hanem kizárólag kereskedelmi forgalomban kapható üzemanyagokkal szabad csak üzemeltetni. Ennyit talán bevezetőül ehhez a fejezethez, amely a sport-jellegű, sport- és versenykocsik néhány modelljét szerepelteti. A nemzetközi szabályzatok előírásainak megfelelően épített versenysport és kifejezetten versenyautók csoportjának autótípusait karosszériájuk jellege ugyan élesen elhatárolja, teljesítményük azonban nemigen von ilyen határokat. A verseny-sport osztály kétüléses autói főként a többórás, nagy távolságú, nemegyszer éjjel és nappal egyaránt folyó küzdelmekre készülnek, — ezért is előírás ezeknél a világítás biztosítása. A versenyautó elnevezésű csoportba tartozó gépkocsik sárvédő és világítási berendezés nélküli együléses gépek a rövidebb időtartamú, de annál nagyobb gyorsaságot követelő futamokban indulnak. Ezeknek a versenyautóknak jellegét ma is többféle előírás szabályozza, és mielőtt néhány modern konstrukció szerkezetét vizsgálnánk, legalább vázlatosan ismerkedjünk meg azokkal a feltételekkel, amelyek immár hat évtizede formázzák a Grand Prix versenyautók, közvetve pedig a szériatípusok technikai fejlődését. A szabályzatokat, az úgynevezett Formákat többnyire az autóipar általános érdekeinek megfelelően dolgozzák ki. Más volt természetesen a helyzet a kezdet kezdetén, amikor az autóról csak mint lónélküli kocsiról beszéltek az emberek, és amikor egy ilyen lónélküli járművet versenyben indítottak, nem kevesebb, mint nyolc és fél óráig tartott, amíg teljesítette a 126 kilométeres versenytávot. Akkoriban — több mint 60 esztendeje már ennek — nem volt szükség Formákra, mint ahogy 1909-től 1912-ig, és 1931 és 1933 között sem szabályozták, hogy ki milyen autóval vesz részt a versenyen. Az első időszakban azért hanyagolhatták el a korlátozást, mert nemigen rendeztek GP (Grand Prix)-ket, Nagy Díjakat, a 30-as évek elején pedig úgynevezett „Szabad Formák” érvényesültek. Amikor viszont már voltak előírások, akkor a versenyautók súlyát és a motorok hengerűrtartalmát szabályozták. 1900 és 1905 között a kocsik száraz súlyát, — vagyis az olaj, benzin, víz, illetve pótkerék, szerszámok stb. nélküli súlyhatárát — 400 és 1000 kg között korlátozták. A versenytáv 550—650 km volt. Két vezetőt engedélyeztek, de ezek súlyát személyenként 120 kg-ra minimálták. A hiányt holtsúllyal kellett pótolni. 1906-ban csak a felső súlyhatárt jelölték meg, és ez továbbra is 1000 kg maradt. A vezetőket illetően viszont már elfogadták a személyenkénti 60 kg-ot, és még külön 7 kilogrammot engedélyeztek a gyújtómágnesnek. Egy évvel később a tüzelőanyagfogyasztást is érintette a szabályzat, amely akkor legfeljebb 30 litert engedélyezett 100 km-re. 1908-ban a felső súlyhatár 1100 kg-ra tolódott ki, és a négyhengeres motorokat helyezték előnybe a szabályzat többi pontjai. 1913-tól az alsó súlyhatár 800, a felső változatlanul 1100 kg. A fogyasztást 20 literre csökkentették, és a következő évben a felső súlyhatár meghagyásával a hengerek űrtartalmát 4500 cm3-ig emelték. 1920 és 1921 között a versenykocsik, illetve a GP autók nem lehettek nehezebbek 800 kg-nál, és motorjuk sem lehetett 3 literesnél nagyobb. 1922 és 1925 éveiben újabb korlátozás 650 kg-ra szorította le a felső súlyhatárt és 2000 cm3-re a hengerek méretét. Végül pedig 1925-től a két versenyzőt sem engedték már a kocsiban. 1926 és 1927 idején a motorok lökettérfogata nem lehetett 1500 cm3-nél nagyobb, és a karosszéria szélessége nem haladhatta meg a 80 cm-t. A súlyhatárt 600 kg-ra mérsékelték, bár 1927-ben 700 kg-t is engedélyeztek. 1928- ban a GP kocsik nem lehettek könnyebbek, mint 550 kg, de 750 kg-nál nehezebb autók sem versenyezhettek a 600 km-re minimált távolságon. 1929— 1930 között 900 kg lett az alsó súlyhatár, a fogyasztási előírás 14 liter 100 km-re — ehhez 1930-ban még 30% benzolt engedélyeztek — és végül is 1100 cm3-re szorították a lökettérfogatot. 1933—1937 alatt a kocsik gumik nélküli száraz súlyának 750 kg volt a felső határa, a legrövidebb versenytáv pedig 500 km. 1938, 1939 és 1946 idején a 3 literes, kompresszoros, vagy a 4,5 literes motorokat kompresszor nélkül engedték a pályákra, illetve az alsó határ kompresszorral 666 cm3, anélkül pedig 1000 cm3. A kocsik súlya a motoroktól függően 400—850 kg között lehetett, de már a gumik súlya is beszámított. 1947—1953 során három csoportkiírás : a Forma I., Forma II., Forma III. lépett érvénybe. Az elsőnél súlyhatár nélkül, kompresszoros motorok 1500 cm3-ig, a többiek 4500 cm3-ig szerepelhettek. A másodiknál a kompresszorosok 500 cm3-ig, a többiek 2000 cm3-ig állhatták rajthoz a 200 km-re minimált távokon. A Forma III. autói, a versenytörpék, legfeljebb 500 cm3-es, kompresszor nélküli motorokkal indulhattak, de súlyuk nem lehetett 200 kg-nál kevesebb. 1954—1960 között ugyancsak a korábbiak szerint történt az osztályozás, de a Forma I.-hez tartozók 750 cm3-es, kompresszoros, vagy 2500 cm3-es, kompresszor nélküli motorokkal szerepelhettek. Az 500 km-nél hosszabb távú, illetve 3 óránál nem kevesebb időtartamú versenyeket engedélyezték és 1958-tól még a 100 oktánszámú benzint is előírták. A Forma II. kocsijai 1957-től legfeljebb 1500 cm3-es, kompresszor nélküli motorokkal és 100 oktános benzinnel versenyezhettek. A Forma Il.-nál nem történt változás. Végül pedig nézzük a legújabb, 1961-re érvényes előírásokat, amelyek továbbra is fenntartják a három besorolást. A Forma I. autóinak száraz súlya — tüzelőanyag és kenőanyag nélkül — nem lehet 450 kg-nál több, motorjuk viszont legfejlebb 1500 cm3-es. A Forma Intercontinental, a második csoport csupán a lökettérfogatot korlátozza, de az is 3000 cm3 lehet. A Forma III. viszont most sem változott, és az 500 cm3-es, 200 kg-nál nem könnyebb autók csoportja megmaradt. A Forma Junior is életbe lépett, mint új osztály, ahol az 1100 cm3 alatti, szériafődarabokból összeállított kocsik szerepelnek most nagy sikerrel. 124
