Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)

Az autóról

AZ AUTÓRÓL

A-^■z emberiség ősi vágya, hogy legyőzze a távolságokat, gyorsan, biztonságosan, kényelmesen utazzon, közlekedjék. E cél szolgálatában sokfél'! járművet alkottak a különböző korok ügyeskezű mesterei, feltalálói, míg végül megszületett az automobil, a mai autó. Ennek szerepét életünkben, nélkülözhetetlenségét azt hiszem felesleges bizonyítani.

A gyors, biztonságos, kényelmes és emellett gazdaságos szárazföldi közlekedési eszköz megalkotása nagy cél, és bár tökéletesnek még nem mondható, a ma autója sebesség, megbízhatóság, utazási kényelem terén mégis igen sokat nyújt. Ezt különösen akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha visszagondolunk azokra a kezdetleges századeleji járművekre, amelyeket ugyancsak gépkocsiknak neveztek.

Lépésről lépésre, évről évre vált jobbá az autó. Különböző népek fiai járultak hozzá fejlesztéséhez, és hol világraszóló találmányokkal, hol csupán apróságoknak tűnő ötletekkel segítették elő az autó tökéletesítését. Amikor ma autóba ülünk, és egy kis kulcs segítségével könnyedén beindítjuk a robbanómotort, amely nevét meghazudtolva már szinte hangtalanul működik, majd egy-két kapcsoló, illetve pedál elmozdítása után megindul a kocsi — aligha jut eszünkbe, hogy nem is olyan régen az autózás, vagy akár csak az autó elindítása sokkal bonyolultabb feladatot jelentett.

Napjainkban már az egyszerű típusok is biztosítják a kényelmes utasteret, a jó rugózást, és csak egy gombot kell elfordítanunk, máris kellemes meleg tölti be a jeges utakon suhanó kocsit. A százhúsz kilométeres tempót — az egykori versenygépek varázslatosnak mondott sebességét —, ma már a sorozatgyártású kiskocsiknál is természetesnek tartjuk, éppúgy, mint a 40—50 lóerőt, amely nem is olyan régen csúcsteljesítménynek számított. Biztonságot érzünk a százezres szériákban készülő autók engedelmes kormánykerekei mögött, tudjuk, hogy egy könnyed mozdulat, s néhány pillanat alatt az orkán gyorsaságát érjük el és mialatt az elegánsvonalú szélvédő üvegen keresztül figyeljük az utat, a műszerfal egyik sarkából a világvevö rádió sokszáz küométer távolságból talán éppen egy hegedűverseny dallamait juttatja el hozzánk.

Bízva a kocsi fényszóróiban, megszokottá vált, hogy éjszaka vágjunk neki az utaknak és mindenkor számíthatunk arra, hogy a fékszerkezetek villanásnyi idő alatt lassú gördüléssé, majd zökkenőmentes megállássá változtatják a korábbi száguldást.

Azok, akik néhány évtizede megálmodták az autót és hozzájárulták, hogy elképzelésük valósággá váljék, talán maguk sem akarták, hogy abból ilyen, szinte mindent nyújtó közlekedési eszköz legyen, amely fejlődése során mohon magába szippantja mindazt, amit az általános technika valamelyik aga épp akkor újnak nevez. Elsőként veszi igénybe a benzint, bátran hasznosítja a könnyűfémek előnyeit, határtalan mennyiségben felhasználja a legjobb kémiai termékeket, a villamosság adta előnyöket és amikor felvetődik a műanyagok gondolata, az autóipar várja talán leglázasabban az új eredményeket.

Az autógyártás azonban nemcsak igénybeveszi más tudományok, más iparágak vívmányait, hanem létezésével nem kis mértékben maga is segíti azok kifejlődését. Ha más érdemét nem említjük, csak azt, hogy mint a gépipar élenjáró ága, rátér a sorozatgyártásra és ezzel egyéb iparágak számára is utat mutat, akkor is nagy szolgálatot ten az emberiségnek, amely minden területen az iparcikkek olcsó, tömeges előállítására törekszik.

Akik egykor fáradhatatlanul kísérleteztek, hogy létrehozzanak olyan járművet, amelyet mi az autó ősének mondunk, nehezen hitték volna el, hogy aránylag rövid idő elteltével világszerte olyan gyárak fognak működni, amelyek végül is másodpercekre szűkítik egv-egy új kocsi születésének idejét.

Igen, az utódok hamar felismerték az autó nagyszerű szerepét, és az 1960-as év derekán kiadott statisztika szerint a föld 154 országában már 117788400 gépkocsi közlekedik. De azt, hogy mennyi ma az autók száma, nem tudjuk, hisz e könyv megjelenéséig eltelő pár hónap alatt több tucatnyi gyár mindegyikében naponta két-háromezer új autó készül közben el, és az összes gyárak egy napi termelése ma már több, mint ötvenezer gépkocsi.

Az autógyártásról azonban még lesz szó a következőkben, ezért könyvünk elején inkább az úttörőkről emlékezünk meg. Az automobilizmus történetét tárgyaló, terjedelmes nemzetközi irodalom ugyan csak néhány alapvető technikai alkotás tekintetében fogadja el egy-egy feltaláló vitathatatlan elsőbbségét. Ennek oka, hogy szinte egyidejűleg születtek a világ egymástól igen távoleső részein azonos elképzelések az autó gondolatával lázasan foglalkozó elmékben.

A megvalósulás, a találmányként való elismertetés időpontjai is néha azonosak, vagy éppen csak napokkal térnek el. Nem ritka, hogy olyanok nevéhez fűződik valamely újdonság bevezetése, akik, bár nem voltak úttörők, de találmányaik hasznosítására jobb lehetőségekkel rendelkeztek, mint kevésbé szerencsés, vagy kevésbé mozgékony elődjük.

A mi népünk fiai közül is sokak neve szerepelhetne az autótechnika évtizedek során hatalmassá bővült történelemkönyvének úttörői között, bár nem kevés azoknak a száma sem, akiknek elsőségét az egykor mostoha körülmények ellenére is — az egész világ elismerte.

Nem vitatjuk, hogy a Komárom megyei Kocs község nevét viselik-e a német Kutsche, az angol coach vagy a francia coche szavak. Az bizonyos viszont, hogy e község kovácsai és bognárai már évszázadokkal ezelőtt olyan hin tó kát készítettek, amelyek híresek és keresettek voltak Európa-7