Oberfrank Ferenc: Az aranyművesség története. 2. átdolgozott, bővített kiadás (Budapest, 1996)

Az ókori ötvös és műhelye

Egy aurifex brattarius (aranyverő ötvös) márványcégére (Nicholson után; Kr. u. I. sz.; Vatikáni Múzeum)

legfontosabbra utalnak; az olvasztásra és a lemez készítésére, valamint megmunkálására. Úgy tűnik, hogy az utóbbi a régebbi.

Az arany semmilyen összetételű ötvözete, sem a színarany nem alkalmas arra, hogy mechanikai hatásra sűrűsödjék. Az atomok az alkalmazott nyomás, ütés hatására megváltoztatják a helyüket, pl. a kalapált arany felülete megnő, vastagsága csökken.

A kezdet kezdetén úgy állítottak elő aranylemezt, hogy aranyrögöket (nuggeteket) kovácsoltak össze kőkalapáccsal, kőüllőn. Ennek a korai technológiai szakasznak az emlékei a Kr. e. V. évezredből származnak, Anatóliából (Beycesultan).

A bronzkorban ezt az eljárást fokozatosan fölváltotta az aranyrudak lemezzé kovácsolása. Az alkalmazott szerszámok fából, kőből, rézből és bronzból készültek, később vasból, majd acélból. A leheletvékony lemez készítésének technikáját már a legkorábbi időben ismerték. E munka legelső ábrázolása Kr. e.

18