Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
7. Szőnyiné Kovács Adrien: A tudomány szerelmese
megegyezik a lorábban megalkotott saját megoldásával. A tolnai Világlapja 1938-as egyik számában így ír:„Valósággal híre volt a Marconi szabadalmaknak, amelyek mind használható és jól értékesíthető újításokról szóltak. 1937-ben 1351 szabadalmat jelentettek be és az összes Marconi szabadalmak száma mintegy hatezer." Ugyanez az újság így ad hírt az „Új magyar távolbalátó találmány”-ról: „Jelentősnek ígérkező találmányról kaptunk hírt, amely - nincs kizárva - forradalmasítani fogja a távolbalátást. A régi távolbalátó elvvel teljesen szakított a feltaláló és teljesen új úton igyekezett megoldani a távolbalátás egyik nagy problémáját, a vevőkészüléknek a leegyszerűsítését. ...vevőkészüléke annyira egyszerű, hogy szinte a távolbalátók „kristálydetektoros" készülékének nevezhető... Az új találmány adókészüléke nem rádióhullámokkal dolgozik, hanem infravörös vagy látható fénysugarakat sugároz szét a vevőkészülék felé... A feltaláló, Jeges Károly okleveles tanítóképző intézeti tanár, akinek televíziós rendszere iránt már több külföldi laboratórium is erősen érdeklődik." Ebben az időben találta fel a kottázógépet, amely billentyűk lenyomásával együtt rajzolta volna papírra a zeneszerző által megalkotott művet. Az ötvenes években elsősorban iskolai kísérleti eszközöket készít. Közben tudományos kutatásait is folytatja. Felfedezi az óndioxid elektrolumineszcenciáját. Ennek a félvezetőnek a jellegzetes tulajdonsága, hogy ha áram halad rajta keresztül világít, de nem melegszik fel. Az anyagnak ezt a képességét használja fel az „óndioxid kristály alapanyagú elektrolumineszcens fényforrás” találmányában. Az óndioxid elektrolumineszcensről szóló cikk külön lenyomatát kérték Amerikából és Japánból is. Ennek felhasználásával fejlesztette ki a lumineszcencián alapuló világító kondenzátorból a villamos vákuummérő berendezést, amelyet 1963-ig alkalmaztak. Military Sciences. It was rejected. In 1936 he read about Marconi’s invention, which was identical with his idea. He wrote in the Tblnai Világlapja in 1938: “News about Marconi’s patents spread fast as they were all useful and marketable inventions. 1,351 patents were registered in 1937, and the number of Marconi patents totals 6,000." The newspaper also reported the "New Hungarian far-seeing invention". "We have received news of a very promising invention which is hoped to revolutionise far-seeing. The inventor discarded the old principle and came up with a completely new solution to the biggest problem of far-seeing: the simplification of the receiving set. |...| the receiving set is so plain that it could be reasonably called the ‘crystal detector’ set of far-seers. [...] The transmitter of this new invention does not operate with radio waves but sends infra-red or visible rays of light towards the receiving set. The inventor is Károly Jeges, a professor at a teacher training institute, who has already been approached by several foreign laboratories about his television system." He invented the scores-making machine, which was to draw the scores of a music piece by the composer pressing the keys. In the 1950s he was most active in making devices for school experiments. He also continued scientific research, and dicovered the electroluminescence of tin-dioxide. A characteristic of this semiconductor is that it lights but does not warm if electricity passes through it. This capacity of the matter is used in the “electroluminescent lighting with tin-dioxide crystal”. Copies of the description of this invention were sent to the US and Japan. Based on this principle, he developed from the lighting condenser an electric vacuumgauge, which was in use until 1963. 86