Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)

6. Kóbor László: Együtt az újítókkal és feltalálókkal

Tanácsa felügyelete mellett nagy lelkesedéssel jó programokkal fogta össze a fővárosi üzemek aktív, és nem kis számú nyugdíjas újítóit, akik ma is a klub magját alkotják. A nyolcvanas évek elején az újítók feltalálók jogaik, érdekeik egységesebb érvényesítését remélték a nagyobb, különböző szakmákat is átfogó szerveződésekben. Feszítőén hatott az is, hogy 1974 óta nem volt országos tanácskozás, ezt maguk a szakszervezetek vezetői is elismerték, amikor végülis hosszas előkészületek után 1982. tavaszára összehívták az V Országos Tanácskozást.

Az újítókat, feltalálókat elsősorban morális, pontosabban az inmorális kérdések izgatták, továbbá a díjazás körüli központilag előírt, később már csak ajánlott irányszámok, a díj alapját képező eredménynek, és a díj mértékének meghatározásával kapcsolatos huzavonák. Elégedetlenség mutatkozott a szakszervezeti érdekképviselettel szemben, így az önszerveződések ezt az igényt is igyekeztek összefogni.

Az 1982-es év elején az egyik szerveződés, amely Magyar Feltalálók Egyesületének kívánta magát nevezni, alapszabály tervezetében a következők szerint

fogalmazott: ....egyesületünk saját erői

biztosítékai annak, hogy elláthassuk érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenységünket.”

Ezek az igények az V Országos Tanácskozáson is megfogalmazódtak, amit az akkori politikai, gazdasági és társadalmi vezetés igyekezett kézbentartani és a tanácskozás felhívásában többek között a következő célokat jelölte meg: „Az újító és feltaláló tevékenység fejlesztése, az újítók és feltalálók alkotó energiáinak hasznosítása elsősorban a gazdálkodó szervezetek műszaki-gazdasági érdeke és kényszere, a vállalatok, intézetek, szövetkezetek társadalmi-politikai kötelessége és felelőssége. Ezért felhívjuk a

Unions. High-quality programmes were organised the enthusiastic innovators of companies and many a retired engineer, who still form the core of the club. In the early 1980s innovators and inventors hoped to present a more effective and united front through larger across-theboard organisations. The need for a national conference was also pressing, and after a lengthy preparation the trade unions finally agreed to call the 5th National Conference in the spring of 1982.

Innovators and inventors were mostly concerned by moral, or rather, immoral issues: the compulsory, later recommended guidelines for their compensation, the skirmish around the determination of the result on which the fee was based, and the amount of the fee itself. They were dissatisfied with the protection that the trade unions were supposed to provide, so these grassroots organisations wanted to take up this role as well.

At the beginning of 1982 the statutes of one such organisation, to be named the Association of Hungarian Inventors, claimed that "... our resources should enable us to protect and safeguard our interests ourselves”, something that was echoed at the 5th National Conference.

The conference was in the firm control of the country’s political, economic and social leadership, which established the following objectives for the event: “The development of innovation and invention, and the utilisation of the creative energies of innovators and inventors represent a technological-economic interest and need of businesses, and a sociopolitical responsibility of enterprises, institutes and co-operatives. There-75