Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
2. Dr. Gödölle István: Alapelvek a szabadalmi jogban: 100 éves a magyar szabadalmi jog
ilyen találmányt szolgálati találmányként határozta meg (9. §). Az 1995. évi törvény a szolgálati találmány mellett bevezette az alkalmazotti találmányt (9. §). A kizárólagos tulajdon elve az 1985. évi törvény hatálya alatt két ízben szenvedett komoly sérelmet. Először 1919-ben a Iknácsköztársaság néhány hónapos fennállása alatt, amikor a magyar találmányokat rendeleti úton állami tulajdonba vették. Másodszor 1948-ban, amikor szovjet mintára a szabadalmi rendszerrel párhuzamosan rendeleti úton bevezették a szerzői tanúsítványt, amelynek alapján az állam lett kizárólagos jogosult, a feltalálót pedig hasznosítás esetén díjazás illette meg. Hazánkban a szerzői tanúsítványos rendszer 1957-ig állt fenn, amikoris - mivel az nem vált be - megszüntették.11 5. Az oltalom korlátozottságának elve A köz érdeke és a szabadalmas jogai közötti egyensúlyt elsősorban a szabadalmi oltalom időbeli korlátja biztosítja. Az oltalmi idő történelmileg annak figyelembevételével alakult ki, hogy egyrészt a szabadalmasnak kellő idő álljon rendelkezésre a kizárólagos, s ezért nagyobb hasznot eredményező gyakorlatbavételre, másrészt, hogy az oltalmi idő eltelte után a társadalom más tagjainak még általában érdemes legyen a találmányt hasznosítaniuk. Az 1895. évi törvény a maximális oltalmi időt 15 évben állapította meg, ez az 1932. évi novella óta 20 év. "Ibvábbi korlátot jelent a szabadalom fenntartásáért fizetendő illeték, illetve díj. Ennek összege hagyományosan növekszik a szabadalom életkorával arra ösztönözve ezzel a szabadalmast, hogy csak a valóban hasznosuló találmányok szabadalmi oltalmát tartsa fenn. Más típusú korlátját képezi a szabadalmi jognak az, hogy az oltalom nem inventions devised by employees (Sec. 6), in which case the patent was to be granted to the employers. The 1969 Act defined such inventions as service inventions (Sec. 9). The 1995 Act introduced a distinction between service and employee inventions (Sec. 9). During the force of the 1895 Act the principle of exclusive ownership suffered from two grave violations. Firstly, the Hungarian Soviet Republic of 1919 nationalised all inventions and patents of Hungarian origin during its few months of existence. Secondly, in 1948, parallel to the patent system, Soviettype author’s certificates were introduced, which made the state the exclusive owner, while the inventor was entitled for compensation if the invention was utilised. The system of author’s certificates was abolished in 1957 as it turned out to be ineffective.11 5. The principle of limited protection The balance between public interest and the rights of patentees is principally ensured by the time-limit of patent protection. The term of protection has developed over the years considering two aspects: that patentees shall have sufficient time for the exclusive, therefore more profitable use, and that other members of the society shall still be interested in utilising the invention after the expiry of the patent. The 1895 Act fixed the maximum term of protection in 15 years, which was then changed to 20 years by the 1932 Amendment. The duties or fees payable for the maintenance of patents impose another barrier. The amount is usually commensurate with the age of the patent, thus encouraging patentees to maintain protection for those inventions only which are really exploited. 48
