Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)
10. Beczner Farkas - Forstner János - Hesz László: A magyar olajipar rövid ismertetése
optimalizálása, a kiegyensúlyozott öblítési nyomás melletti fúrási mód, és az öblít őfolyadék összetételének, reológiai tulajdonságainak javítása, a fúrólyukak tökéletesítése tették lehetővé. Az 1920-as évektől jelentős kapacitásbővítést és modernizácót hajtanak végre a feldolgozásban. Üstdesztilláció helyére lépett a toronydeszülláció. Az üzemek petróleumot és benzint állítottak elő. A nagyobb mélységű fúrásoknál a nagy hőmérséklet okozta öblítési és cementezési problémák, a kitörési veszélyek, a technológia továbbfejlesztését kívánták meg. Az iszap vegyészek kutatási eredményei a kis szilárdanyag-tartalmú, hőálló vagy legalább „hőállóbb" öblitőfolyadékok kidolgozásához vezettek, így mód lett arra, hogy 220-260°C-on is hőstabilizálást tartsanak fenn. A Kárpát-medence rendellenesen nagy közethömérsékletének és pórusnyomásviszonyainak következtében a fúrhatóság romlása, a lyukfal omlása, az öblítésveszteség, a fúrószerszámok megszorulása és a permanensen fenyegető kitörés jelent állandó veszélyt. Ezek mellett jelentkeznek az iszapkezelési, a fúrólyuk szelvényezési, a rétegmegnyitási, kútkiképzési és fokozott korróziós problémák. A feldolgozó iparnak a II. világháborút követve feladata volt a rekonstrukció, a termelés újraindítása. A desztillációs kapacitások további növelésével a 80-as évekre elérték a 14,5 Mt/év termelési értéket. A takarékossági, ésszerűsítési intézkedések következtében módosult a fogyasztás mennyisége és összetétele, növekedett a könnyebb párlatok - fehéráruk - vegyipari termékek aránya, csökkent a fűtőolaj igény. A környezetvédelmi szempontok a finomítók technológiai szerkezetét módosítását követelik meg, előtérbe állítva a környezetbarát üzemanyagok előállításához szükséges eljárások bevezetését. exceeded the U.S. drilling records of the time by 40%. Later on the introduction of new equipment, jet flushing, the optimisation of drilling hydraulics, drilling under equalised flushing pressure, improvements in the composition and rheological characteristics of drilling mud, and the improvement of boreholes furthered the development of rotary drilling technology. From the 1920s a significant improvement in capacity and modernisation was effected in oil processing. Column distillation replaced still distillation. The plants were producing petroleum and gasoline. The flushing and cementation problems caused by elevated temperatures in deep bore drilling and the danger of gushers erupting called for an improvement in the technology. Developments in drilling mud research led to the formulation of low solidcontent, heat-resistant, or at least "more heat resistant" than earlier, drilling muds, thus making it possible to maintain thermal stability at temperatures of 220-260°C. As a result of abnormally high temperature and pore pressure conditions within the strata of the Carpathian basin, the deterioration of drillability, the collapse of bore holes, the loss of drilling fluid, the wedging-in of drill bits and the permanent threat of eruptions continuously endanger the activities. In addition, problems associated with the handling of drilling mud, bore stratification, fracturing, well-sinking and increased corrosion also arise. Following World War II, die processing industry undertook the tasks of reconstruction and the resumption of production. By further increasing refining capacities, a production of 14.5 megatonnes per year was achieved by the 1980s. As a result of austerity measures, the rate and composition of consumption had changed, the ratio of lighter fractions, white products and chemicals increased and die demand for headng oil diminished. Environmental 110
