Mándi Attila et al. (szerk.): 100 éves a szabadalmi rendszer Magyarországon - MIE közleményei különszám (Budapest, 1996)

9. Tárcza László: Találmányok-szabadalmak a VITUKI-ban

említésre méltó a vízfelületek párolgásának három állomáson (Ó-Gyallán, Budapesten és Siófokon) történő hálózatszerű észlelése és feldolgozása, a vízhőmérséklettel kapcsolatos tanulmányok közül a mélység szerinti változások vizsgálata, s igen jelentősek a hazai vízfolyások vízgyűjtőterületeire vonatkozó kimutatások. Igen csak hasznosnak bizonyult az árvízi előrejelzésekkel kapcsolatos feladatok megoldása, a vízállás-vízhozam kapcsolat meghatározása. Az ebből az időszakból származó műszaki megoldások közül említésre méltó a Hirschfeld (Hajós)-lele elektromos rajzoló vízmérce, a vízsebességmérö műszerek kidolgozása és tökéletesítése, ami Kvassay Jenő és Hirschfeld (Hajós) Sámuel nevéhez fűződik.

A tudományos eredmények közül az alapítástól az első világháború kitöréséig terjedő időszakig az előzőekben említetteken kívül kiemelkedik az észlelőhálózat mennyiségi és minőségi kiépítése, új mérési módszerek kidolgozása, új műszerek kifejlesztése és előállítása, ezen belül az árvizek előrejelzésének új módszere, csapadék-lefolyás kapcsolat meghatározása. A vízrajzi mérések területén különleges módszerek és műszerek kerültek kidolgozásra, így például az ideiglenes vízmérést mérő „Telefonos szabatos mérce", a vízszint esés mérésére szolgáló „Kapcsolt limnográf’, a talajvízszint pontos megmérését végző „Telefonos talajvízmérce", amelyeket Hajós Sámuel fejlesztett ki.

A két világháború közötti időszakban a vízrajzi szolgálat működését a „szintentartás" jellemezte, csupán a talajvízmegfigyelő hálózat kiépítése tekinthető számottevő eredménynek.

A második világháború befejezése után a Vízrajzi Intézet jogutódjaként 1952 júniusában jött létre a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI), mint a Közlekedési és Posta-three stations (Ó-Gyalla, Budapest and Siófok), of the examination into the changes of water temperature according to depth, and of the compilation of tables of the catchment areas of Hungarian waterways. The introduction of flood forecasting and the determination of the link between water-level and water output were of immediate use. This period also saw the birth of Hischfeld’s electric lluviograph, and the development and improvement of water speed gauge by Jenő Kvassay and Sámuel Hirschfeld (Hajós).

Of the achievements in the period prior to World War I the quantitative and qualitative improvement of the monitoring network, the development of new gauging methods, the development of new instruments, including a new method for Hood forecasting, the identification of the link of precipitation to outflow must also be highlighted. Special hydrographic methods and instruments were devised such as the ‘Telephonic accurate gauge" for provisional water measurement, the "Linked limnograph” for measuring the fall in water level and the “Telephonic water table gauge” for the exact measurement of water table, all by Sámuel Hajós.

In the period between the wars the hydrographic service maintained the former standards, with the setting up of a water table monitoring network being the only new development.

In June 1952 the Hydrographic Institute was transformed into Water Resources Research Centre Pic. (VITUKI) an entity accountable to the Ministry of Transport and Postal Services as the central institution of Hungarian water management.

Alter the establishment the first step was the qualitative and quanti-100