Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
Más bírósági esetek, így pl. a Grundig/Consten ügy olyanná nőtte ki magát, mint az állatorvosok „beteg lova”, amely szinte minden integrációs probléma bemutatására alkalmas. Az Európai Bíróság klasszikusnak számító kulcsfontosságú döntései: A Grundig ügy. 1966. Előzmények A nagy világcégek, multinacionális cégek kialakult értékesítési hálózatai vonatkozásában a védjegyeket országonként általában a kizárólagos értékesítő cég nevére lajstromozzák azzal a céllal, hogy a kivételezett értékesítési pozíciót még inkább megerősítsék. A világviszonylatban is jó hírnévvel és magas piaci részesedéssel rendelkező Grundig cég is így járt el. Esetünkben a Gint (Grundig International) védjegyet lajstromozták - a Németországban gyártott Grundig elektronikai árucikkek franciaországbeli kizárólagos értékesítését végző - francia cég javára. Franciaországban. A francia védjegyjogosult védjegyből eredő kizárólagos jogaira hivatkozással védjegybitorlás eljárást indított a német Grundig cég párhuzamos importjának megakadályozására. Az Európai Bíróság megállapításai Az Európai Bíróság az áruk szabad áramlására hivatkozással azt állapította meg, hogy a termékeknek a német gyártó által Franciaországba történő exportja nem ellentétes a Közösség jogi előírásaival. Továbbá arra hivatkozott, hogy a német gyártó által bárhol forgalomba hozott termékek szabadon áramolhatnak a Közösségben. A Franciaországba való párhuzamos import jogszerű a Közösség jogi előírásai szerint, a szabad áruforgalom követelményeinek megvalósítására tekintettel. A jogkimerülés elmélete nyert az adott ügyben alkalmazást, annak ellenére, hogy annak pontos meghatározása később történt meg. Az Európai Bíróság azt az elméletet - amely a szabad áruforgalom követelménye és az ipari tulajdonból származó jogok közötti konfliktus feloldására szolgál - már ebben a döntésében megkísérelte kialakítani - a közös (belső) piac zavartalanságának biztosítására egyéni kezdeményezésekkel szemben - az ipari tulajdonból eredő jogok kizárólagosságának korlátozására. A nemzeti piac védelme az Európai Bíróság álláspontja szerint nem valósulhat meg a Közösség olyan országában, ahova a behozatal irányul, ha a kérdéses árut a Közösség másik országában, ahonnan az árut exportálták jogszerűen hozták forgalomba. A Grundig/Consten ügyben az Európai Bíróság rámutatott arra, hogy az EK-Szerződés 85. és 86. cikkében foglalt versenykorlátozási tilalmak nem érintik a nemzeti jogi szabályok alapján az ipari tulajdonra vonatkozó jogok fennállását. Ezzel szemben az EK-Szerződés 36. cikke kifejezetten az ipari és kereskedelmi tulajdonra vonatkozik és kimondja, hogy az importra és exportra vonatkozó mennyiségi korlátozások és az ezzel egyenértékű hatású intézkedések a 30-34. cikkekben szabályozott tilalmai nem zárják ki azokat az importra, exportra vagy tranzitárukra vonatkozó tilalmakat, melyeket többek között az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. A Grundig/Consten ügyben az Európai Bíróság úgy találta célszerűnek - és azt kifejtette a döntés indokolásában -, hogy a versenykorlátozási tilalmakat kell alkalmazni azokra a piacfelosztó megállapodásokra, amelyeket a visszaélés szándékával konfliktus rendezése ürügyével versenykorlátozásokat hoznak létre. © Phare Program HU-94.05 95
