Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
A Fiámmá cég a bírósági eljárásban arra hivatkozott, hogy az angol szabadalmi jogi szabályozás az EK-Szerződés 36. cikke alapján tiltott önkényes versenykorlátozást, álcázott kereskedelmi akadályt jelent. Az Európai Bíróság megállapításai Az Európai Bíróságnak az ügyben arra kellett választ adnia, hogy az angol szabadalmi jogban elfogadott - a Közösség más tagállamai szabadalmi szabályozásától meglehetősen elütő - relatív újdonság intézménye összeegyeztethető-e a szabad áruforgalom követelményeivel és az EK-Szerződés előírásaival. Az ügyben az Európai Bíróság jogszerűnek minősítette az angol jog szabályainak alkalmazását. Az ítélet tehát - meglepő módon - megállapította, hogy a tagállamok némiképpen retrográd és ellentmondásos módon szabályozhatják az ipari és kereskedelmi tulajdon oltalmát, ezen belül a találmányok szabadalmi oltalmát. Erre az elismerésre azonban a „közösségi jog jelen állása”, tehát közösségi jogegyesítés, illetve jogharmonizáció hiányában került sor. Az Európai Bíróság döntése egyértelművé tette, hogy az EK-Szerződés 36. cikke alapján az ipari tulajdont privilegizáló rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha olyan tárgyra vonatkozik, amelyet a közösségi jog nem szabályoz. Az ügy másik vonatkozása, hogy az olasz partner aránytalannak tekintette a forgalmazás vonatkozásában az import eltiltását, bitorlási jogcímen. Álláspontja szerint az ügyben elégséges lett volna részéről meghatározott összegű, az angol szabadalmast illető licencdíj fizetése. Allen and Handburys/Generics ügy. 1988. Eló'zmények Az adott esetben a probléma abból származott, hogy a brit szabadalmat az ottani jog szerint ún. „licences of right” alá vetették, amely lényegében megfosztotta a szabadalmast kizárólagosjogától belföldi forgalmazók tekintetében, mivel a kérdéses terméket mások is gyárthatták, azonban megfelelő díjat kellett fizetniük a szabadalmasnak. Az ügyben az okozott meghökkentő problémát, hogy a jogrendszer több jogot nyújtott a szabadalmasnak az importálókkal, mint a belföldi gyártókkal szemben, ugyanis az importot az átengedett jogra hivatkozással megakadályozták. Érdekes további vonatkozása az ügynek, hogy a döntés indokolása kimondja, hogy a nemzeti jog által előírt szankcióktól eltérő, súlyosabbnak minősülő intézkedések alkalmazása import vonatkozásában tilos. Az Európai Bíróság megállapításai Az Európai Bíróság az ügyben megállapította, hogy a Közös Piac a Közösség versenyszabadságával teljes mértékben ellentétes, hogy a szabadalmas a nemzeti jog előírásai szerint eltilthatja az importot, de belföldön nem tilthatja el, hogy ugyanazt a terméket más is forgalomba hozza. Nem érvényesíthető a külföldi árukkal szemben olyan korlátozás, mely a belső forgalomba hozatalnál nem érvényesíthető. Az Európai Bíróság álláspontja értelmében a közösségi jog nem engedi meg a nemzetközi forgalom tekintetében hátrányosabb rendelkezések alkalmazását, összehasonlítva a hazai jogi szabályozással. Az Európai Bíróság hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem engedhető meg olyan diszkriminatív intézkedések alkalmazása sem, amely az importáruk vonatkozásában a szabadalombitorlást hátrányosabb szankciókkal sújtja, mint a hazai termékek eseQ Phare Program HU-94.05 89
