Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)

III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben

lyozhatják. A szabadalom jogosultja vagy a licencia jogosultja a nemzeti szabadalmi jogaira hivatkozással szabadalombitorlási per indításával nem védheti meg jogait. Fontos megállapítása a Bíróságnak továbbá az, hogy az importkorlátozások állami, az EK-Szerződés 30-34. cikkeiben foglalt importkorlátozási tilalom elleni kivételezettség, amelyre az EK-Szerződés 36. cikke az ipari és kereskedelmi tulajdon oltalma címén lehető­séget biztosít, csak akkor alkalmazható, ha az ipari és kereskedelmi tulajdon sajátos tárgyá­nak védelmét szolgálja. A nemzeti jogokra nemcsak hivatkozni kell, hanem azt is igazolni kell, hogy a vitatott rendelkezések valóban szükségesek a találmányokon fennálló sajátos szellemi tulajdon tárgyainak megvédéséhez. A döntés fontos elvi jelentősége abban nyilvánul meg, hogy meghatározza az ipari tulaj­don sajátos tárgyát a szabadalmak vonatkozásában. A szabadalom sajátos tárgyát jelenti az, hogy a feltaláló alkotó teljesítménye ellentétele­zése érdekében kizárólagos jogot biztosít az oltalom jogosultja számára a találmánynak a termelésben való hasznosítására, valamint arra, hogy az ipari terméket első ízben akár közvetlenül, akár harmadik félnek adott licencia alapján forgalomba hozza, valamint hogy a bitorlással szemben fellépjen. Az ügyben a szabadalom sajátos tárgyának az értelmezése általános gyakorlattá vált. Kukoricamagok növényfajta-szabadalom. 1979. Előzmények Az ügy védett növényfajtákra vonatkozó szabadalmi licencek ügyében indult. Az eljárás megindításának alapjául az szolgált, hogy a növényfajtákra vonatkozó oltalom jogosultja a kérdéses különleges kukoricamagokra vonatkozó oltalomból eredő jogok gyakorlására ki­zárólagos használati jogot adott. Ezt a kizárólagos licencmegállapodást olyan megállapo­dásnak tartották, amely ütközik az Európai Közösségben az áruk szabad forgalmára és az import korlátozására vonatkozó szabályozással. Az eljárás során sérelmezték, hogy a licencmegállapdás az EK-Szerződés 30-40. szakaszaiban megjelölt tiltott importkorlátozást hoz létre. Az Európai Bíróság megállapításai A kukoricamagok ügyében hozott ítélet több tanulsággal szolgált. Először is az Európai Bíróság azt állapította meg, hogy a növényfajták szabadalmi oltal­ma vonatkozásában az ipari tulajdon szabályait kell alkalmazni. Az ítélet indokolása ezt úgy közelítette meg, hogy a növényfajták szabadalmi oltalma nem rendelkezik olyan különleges jellemzőkkel, amely szükségessé tenné, hogy arra más megközelítést alkalmazzanak, mint az ipari tulajdon más tárgyai vonatkozásában. A növényfajták szabadalmi oltalma alapján történő licencadás, és exportálás nem jelent tehát versenykorlátozási tilalomba való ütközést. A kérdéses döntés elvi jelleggel megállapította, melyek azok a licenckikötések, amelyek nem sértik az EK-Szerződés 85. (1) bekezdésében foglalt előírásait. A licenc által engedélyezett területen túl tilos a licencvevőnek a szabadalmazott termék előállítása és használata, illetve a szabadalmazott eljárás alkalmazása.- Megengedett a licencvevő olyan vállalt kötelezettsége, melynek értelmében nem foly­tathat aktív értékesítési politikát a szerződésben megállapított területen túl, azaz más licenc­­vevők területén. Ez az értékesítési politika magába foglalja a reklámozást, leányvállalat létesítését, vagy olyan raktár létesítését, amelynek a feladata a termék elosztása más licenc­­vevők területén. 86 © Phare Program HU-94.05

Next

/
Thumbnails
Contents