Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
II. rész. Az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben
A termékkalózkodás felborítja a gazdasági verseny minden szabályát. A bitorló, hamisító minimális beruházással tisztességtelen módon jelentős termelőkapacitással rendelkező, a piacon jól ismert, sokat reklámozott kiváló minőségű termékek értékesítését máról holnapra el tudja lehetetleníteni. A szellemi javakkal való kalózkodás a piacon kialakult erőviszonyokat megbontja, hiszen alkalmas arra, hogy a gazdasági verseny egyenlő esélyeit megszüntesse, vagy azt korlátozza, illetve torzítsa. A szellemi javakkal való kalózkodás forgalmát a világ nemzetközi kereskedelmi volumenét alapul véve 5-6%-ra becsülik, amely éves forgalomban 500 milliárd francia frankot tesz ki. A szellemi javakkal való kalózkodás elvileg magában foglalja éppúgy az iparjogvédelmi (szabadalom, védjegy, ipari minta) bitorlásokat, mint a szerzői jogok megsértését (szoftverhamisítás, kazettahamisítás stb.). Annak súlyponti területe a védjegybitorlás, amely nélkül az említett területeken bitorlás vagy hamisítás nemigen képzelhető el. A Közösségben a szellemi javakkal való kalózkodás igen jelentős. A védjegybitorlások miatt százezer munkahellyel van kevesebb a Közösségben, ebből harmincezer munkahely megszűnése Franciaországot károsítja, ahol felderítették, hogy a Közösségben tíz bitorolt védjegyből hét a francia védjegyek száma, azaz a bitorolt védjegyek 70%-át teszik ki az Európai Közösségben. A szellemi termékekkel való kalózkodás nem azonos a védjegybitorlással, annál sokkal bővebb fogalom, hiszen magába foglalja az utánzásokat, hamisításokat, bitorlásokat, a szabadalmak, használati minták, védjegyek, ipari minták bitorlását, softver hamisítást, földrajzi árujelzők megtévesztő alkalmazását, műsoros hangkazetták, videokazetták engedély nélküli kiadását és más tevékenységeket is. Mint ahogy az említést nyert, a szellemi javakkal való kalózkodásnak a legérzékenyebb, súlyponti területe a védjegybitorlás, mert szinte minden hamisítás, utánzás vagy bitorlás útján létrejött termék védjeggyel (mégpedig hamisított védjeggyel) is el van látva. Az EK Bizottság által már 1983-ban végzett munkálat azt mutatta, hogy hamisított védjeggyel ellátott utánzatok 49 országban fordultak elő. Az Amerikai Egyesült Államokban léptek fel elsőként a szellemi javakkal való kalózkodás ellen. A védjegykalózkodás elleni 1984. évi törvény fogalommeghatározása szerint kalóz védjegyről (conterfeit mark) akkor lehet beszélni, ha az USA Szabadalmi Hivatalánál bejegyzett védjegyet azonos (identical) vagy attól nem megkülönböztethető (substantially indistinguishable) védjegyet használnak és az összetévesztést vagy megtévesztést eredményezhet (is likely to cause contusion, to cause mistake or deceive). A törvény által előírt pénzbüntetés igen magas (100 000-250 000 dollár). Az amerikai törvény az Európai Közösségben is példa értékű volt. Az EK Tanács már 1986. december 1-ével 3842/86 (EGK) számú rendeletet bocsátott ki a hamisított áruk vámjogilag szabad forgalomba hozatalának tilalmára vonatkozó intézkedésekről. A kérdéses rendelet szabályozta a) a vámhatósági intézkedések feltételeit olyan esetekben, ha fennáll a gyanú, hogy a vámkezelésre bejelentett áru utánzott; b) az illetékes hatóságok intézkedéseit, ha megállapítást nyer, hogy a szóban forgó termékek valóban utánzatok. Tehát a védjegybitorlás elleni fellépés alkalmas a szellemi javakkal való kalózkodás visszaszorítására. A közösségi védjegyjogi előírások közelítéséről szóló direktíva és a közösségi védjegyrendelet az egyes államok belátására bízza, hogyan kívánnak a termékkalózkodás ellen fellépni. Az aktualitás jegyében a 90-es években a közösségi államok mind erőteljesebben felléptek a szellemi javakkal való kalózkodás ellen, mégpedig elsősorban a védjegyek vonatkozásában. © Phare Program HU-94.05 57
