Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
II. rész. Az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben
eredetmegjelölések területén a fennálló nyílt nemzetközi érdekellentétek lehetetlenné tették a Lisszaboni Megállapodás egyetemes egyezménnyé való fejlesztését. A kétoldalú megállapodások rendszerét sem tartják kielégítőnek az eredetmegjelölések oltalma terén. Az Európai Gazdasági Közösség rendszerén belül a teljes szabályozás igényével áttekinthetetlen mennyiségű bilateriális eredetvédelmi egyezményt kellene komi. Ez pedig ellentmondana az egységes piac létrehozása igényének. Maguk a szakemberek sem gondolták, hogy a világ első regionális eredetvédelmi rendszere már a kilencvenes évek elején létrejön. Az EK eredetvédelmi rendszerét elsősorban rendeletek segítségével alakították ki. E rendelet alkalmazása kötelező az EK országokban. A legfontosabb jogszabályok e vonatkozásban az alábbiak:- 2081/ 1992. sz. EGK bizottsági rendelet (mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi elnevezéseinek védelméről), módosította a 2037/93. EGK bizottsági rendelet.- 2082/92. sz. bizottsági rendelet (a különleges tulajdonságú mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó bizonyítványok).- A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek jelölése (89/395. sz. EGK Irányelvvel módosított 79/112. EGK irányelv tartalmazza). A borok és szeszesitalok védelmére külön szabályok vonatkoznak:- 822/87 EGK sz. bizottsági rendelet, a bor közösségi piaci forgalmazásáról,- 1576/89 EGK sz. bizottsági rendelet, a szeszes italok forgalommeghatározásának, megjelölésének és kiszerelésének általános szabályairól, Az Európai Közösség oltalmi rendszerének új vonásai az alábbiak:- A világ első regionális eredetvédelmi rendszerét hozta létre, amely a nemzeti jogi szabályozás tökéletes harmonizációját is megvalósítja.- Megváltoztatta az 1958-ban kötött Lisszaboni Egyezmény fogalomrendszerét.- Az eredetmegjelölések esetében szakítanak a szigorú helyhez kötöttség elvével és a csúcsminőség megkövetelésével, valamint a származási jelzés helyett a földrajzi jelzés fogalmát vezetik be.- Az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések ipari termékek vonatkozásában nem alkalmazhatók.- Bevezetik az oltalom alatt álló termékek minősítésének rendszerét, vagyis, hogy e jelzésekkel kapcsolatos minden lényeges származási, minőségi és előállítással kapcsolatos követelményt rögzítenek. E tulajdonságok rögzítése a minőségi stabilitást hivatott elősegíteni.- Az oltalmazott termékek nemzeti és közösségi nyilvántartását egyaránt előírják. Ennek megfelelően került sor az Európai Közösség - Magyarország boreredetvédelmi megállapodás megkötésére, melyet az 1994. évi XI. törvény hirdetett ki.- Megvalósítják a szigorú minőség-ellenőrzés, valósághű származás kontrolljának rendszerét.- Harmadik országokkal szemben nyitott a közösségi piaci rendszer. A szabályozás nyitottsága azt jelenti, hogy az Európai Unió kétoldalú eredetmegjelölési megállapodásokat köt azokkal az országokkal, amelyek a közösségi jelzések oltalmát kellőképpen biztosítják. A közösségi eredetvédelmi rendszer negatívumaként lehet megemlíteni, hogy nem egységes, mert más szabályozást alkalmaz a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek és másokat a borok és szeszes italok vonatkozásában. A másik probléma, hogy a Közösség eredetvédelmi szabályozása agrárindíttatású, azaz az EK Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatósága irányítása alá tartozik a jogi szabályozás, amely azt eredményezte, hogy a Közösség eredetvédelmi szabályozása kizárólag a nyers és feldolgozott mezőgazdasági eredetű 52 © Phare Program HU-94.05
