Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
- Egy adott ország szintjén jelentkező versenytorzítás közösségi léptékkel is „érezhető” lehet.- Az adott magatartást egyaránt tiltja a közösségi és nemzeti jogi szabályozás. A közösségi és versenyjogi szabályozás kollíziójának van egy fontos eljárási vetülete, nevezetesen a jogalkalmazás. A jogalkalmazás alkalmával az alábbi vonatkozásokban történhet eltérés a nemzeti jog és a közösségi jog között:- nemzeti és közösségi szabályok eltérő rendelkezései esetén,- abban az esetben, ha az Európai Bizottság és a nemzeti versenyhatóság között feladatmegosztás érvényesül,- a Bizottság és a tagállamok bíróságai közötti hatáskörmegosztás esetén. A közösségi és a nemzeti versenyjog előírásai egyaránt a versenyfeltételek hátrányos befolyásolása, kizárása, korlátozása, torzítása esetében érvényesülnek. Joggal merülhet fel az a kérdés, hogy egyáltalán megengedhető-e a nemzeti versenyeljárás az EK-Szerződés által tiltott ügyekben. Itt lényegében arról van szó, hogy azokban az ügyekben, amelyekben az országok lemondtak jogalkalmazási szuverenitásukról és átadták azt a Közösségnek - a közösségi jog elsődlegessége és nemzetek felettisége értelmében - vajon szóba jöhet-e a nemzeti versenyhatóságok eljárása. Az Európai Bíróság gyakorlata lehetővé teszi a párhuzamos jogalkalmazást azzal a feltétellel, hogy a nemzeti versenyjogok alkalmazása- nem okoz hátrányt a közösségi jog egységes és hatékony alkalmazásának, vagy- nem ellentétes a közösségi versenypolitikával,- nem ellentétes az egységes belső piac követelményével. Ilyen elvi jelentőségű döntéseket hozott az Európai Bíróság 1969. február 13-án a Wolf Wilhelm és mások által a Szövetségi Kartellhivatal ellen indított 14/68. sz. ügyben, továbbá a Köztársasági Főügyész és mások által Bruno Giry és Guerlain S. A. és mások ellen indított 1980. július 10-én kelt 253/78. sz. ítéletében. Érdekes módon a párhuzamos jogalkalmazásba bizonyos nemzeti jellegű eltérések is „beleférnek”. A párhuzamos jogalkalmazás megengedhetősége értelmében például a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem ütközik az EK-Szerződés előírásaival az, hogy a nemzeti hatóságok az egyes országokban a verseny zavartalanságának biztosítása érdekében megszorító intézkedéseket alkalmaznak. A bizottság és az illetékes nemzeti hatóságok szoros együttműködése az eljárás minden fázisában nélkülözhetetlen. A tagállami versenyjog alkalmazása ugyanabban a kérdésben nem vezethet az EK joggal vagy a Bizottság döntésével ellenkező döntéshez. A kétfajta jog egymás mellett élése nem az EK-Szerződés 85. cikk 3. szakaszában megállapított kivételek értelmében, azaz a csoportmentesítési rendelkezések figyelembevételével történt. Az Európai Közösség egésze szintjén az tűnik kívánatosnak, ha a nemzeti hatóságok alapvetően nemzeti versenyjogba utalt kérdésekkel foglalkoznának, a nemzeti vagy közösségi versenyjogot alkalmazva, míg a Bizottság erőforrásait közösségi jelentőségű ügyekre koncentrálhatná. Érdemesnek látszik a versenyjog dominanciájából kiindulva a jövő tendenciáit valószínűsíteni. r Phare Program HU-94.05 41
