Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
természetesen a közösségi jog előírását úgy kell alkalmazni, hogy az erőfölényes helyzet kiépítése illetve birtoklása megengedett, az azzal visszaélés tilos. A visszaélést tehát e vonatkozásban a nemzeti jogok nem engedélyezhetik. A fúziókontroll rendeletet (4064/1989. sz. rendelet) alkalmazása semmilyen mozgásteret sem engedélyez a nemzeti fúziókontroll eltérő rendelkezéseinek gyakorlására. Azokat a fúziókat, amelyeket a Bizottság engedélyez, a nemzeti kartellhivatalok nem tilthatják meg. Fordítva ugyanaz a helyzet, vagyis a Bizottság által tiltott egyesüléseket a tagállamok nem engedélyezhetik. 6. NEMZETI VERSENYJOGOK HARMONIZÁCIÓJA A KÖZÖSSÉGBEN A nemzeti versenyjogok harmonizációját is a közösségi jog általános tendenciáiból vezethetjük le. A közösségi jogközelítést közvetlenül is befolyásolja az, hogy az államok elsősorban az EK-Szerződés 85. §-ában és 86.§-ában meghatározott kartelltilalom és erőfölénnyel való visszaélés vonatkozásában kötelesek arra, hogy ne alkossanak vagy ne tartsanak fenn hatályukban olyan jogszabályi vagy egyéb normákat, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalatokra vonatkozó verenyelőírásokat megsértsék. A Közösség országaiban általában nem azonos tartalmú kötelezettséget írnak elő a nemzeti jogszabályok. Az egyes államok jogalkalmazása szintjén kötelezik a tagállamokat, hogy ne folytassanak ellentétes gyakorlatot az EK-Szerződés 85. szakaszában meghatározott versenykorlátozási tilalommal, továbbá segítsék elő a fúziókontrollról szóló rendelet érvényesülését és az erőfölénnyel való visszaélés tilalmát tegyék hatékonnyá. A versenyszabályozásnak nemcsak az árak megállapítása területén kell érvényesülniük, hanem a további piaci feltételek megállapítása vonatkozásában is. A Közösség kötelező jellegű előírásai vonatkozásában a harmonizáció közvetlen és azonnali megvalósításáról beszélhetünk. Ezen túlmenően az Európai Közösség jogharmonizációs programja olyan követelményeket támaszt, melyhez a tagállamok nemzeti jogrendszerének folyamatosan kell igazodniuk. 7. ELTÉRÉS A KÖZÖSSÉGI VERSENYJOG ÉS NEMZETI VERSENY JOGOK HATÁLYA VONATKOZÁSÁBAN Az EK versenyjogában mind a tiltott megállapodás (kartelltilalom), mind az előfölénnyel való visszaélés esetén, mind pedig a fúziókontroll vonatkozásában akkor alkalmazható a közösségi jog, ha kérdéses tevékenység a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolja vagy befolyásolhatja. Az EK és a tagállami szintű versenyjogok között lényeges különbség áll fenn a szabályozás hatálya vonatkozásában. 1. Az egyes nemzeti versenyjogoknak része a tisztességtelen magatartások elleni jog (Franciaország, Németország, Ausztria), míg ilyen fejezetet az EK versenyjog nem tartalmaz. Az EU Tanácsának a megtévesztő reklámra vonatkozó jogszabályok harmonizálásáról szóló 84/450. sz. irányelve az egyetlen közösségi szintű jogszabály, amely a tisztességtelen versenyt érinti. Minthogy a tagállamokat ennek alapján mindössze az a kötelezettség terheli, hogy nemzeti jogszabályaikat az irányelvvel összhangba hozzák, valójában közösségi jogról e tekintetben nem beszélhetünk. A közösségi versenyjogon tehát kizárólag a versenykorlátozások elleni jogszabályok értendők. £ Phare Program HU-94.05 37
