Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
Az ipari tulajdonjogokra vonatkoztatható továbbá az EK- Szerződés 85. cikkelyébe foglalt kartelltilalom, amelynek értelmében tilosak az olyan vállalatok közötti megállapodások, vállalati társulások döntései, összehangolt magatartások, amelyek alkalmasak a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és amelynek célja a verseny akadályozása, korlátozása, vagy torzítása. Szintén releváns az ipari tulajdonjogok területén az EK-Szerződés 86. cikkelyében tiltott gazdasági erőfölénnyel (monopolhelyzettel) való visszaélés, amely alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Az EK-Szerződés 85. cikkely (3) bekezdés (3) fordulata értelmében kivétel engedélyezhető - és ez ad lehetőséget csoportmentesítésekre - olyan megállapodások, vállalati társulások döntései, összehangolt magatartások, vagy ezek csoportjai esetében, amelyek hozzájárulnak a műszaki vagy gazdasági haladás előmozdításához, az áruk termelésének és elosztásának javításához és más feltételek teljesítése esetén. A versenyjogi szakirodalomban általános az a nézet, hogy az ipari tulajdonjogok léte szemben áll az egységes belső piac létrehozásának igényével. A szabadalmakra, védjegyekre, ipari mintákra, földrajzi árujelzőkre és más objektumokra vonatkozó, egyes országokban egymástól külön-külön engedélyezett jogok egy-egy államra kiterjedő hatállyal -kizárólagosságot biztosítanak. Az ipari tulajdonjogok kizárólagossága egy-egy országban monopolhelyzetet teremt, mert elvileg a versenyhelyzetet megszünteti. A szabadalmak, védjegyek és ipari minták a kizárólagos hasznosításra lehetőséget nyújtanak, sőt arra is jogot biztosítanak a klasszikus iparjogvédelmi felfogás szerint (azonos megoldás vagy kialakítás esetén), hogy a más országokból származó importot megakadályozzák. A szakemberek - közöttük számos neves versenyjogász - rendkívül súlyosnak tartják a versenyszabadság és az ipari tulajdonjogok monopoljellege közötti ellentmondást. „Az áruk szabad mozgását tehát - amely a közös piac conditio sine qua nonja és ennek garantálása a közösségi versenyjog létjogosultságának úgyszólván egyetlen indoka, jogpolitikai értelme - a nemzeti iparjogvédelmi szabályok legitim módon akadályozzák meg”. A védjegy és a szabadalom jogosultja, ugyanis aki több országban is oltalmat szerzett, elvileg megtilthatja harmadik személynek, sőt a licenc jogosultjának is, hogy a szabadalommal vagy védjeggyel ellátott terméket importálja. Különleges problémát jelentenek versenyjogi korlátozások szempontjából a licencmegállapodások versenykorlátozó kikötései, hiszen mindenki számára egyértelmű, hogy a szerződésekben kikötött időbeli korlátozások, területi korlátozások, mennyiségi korlátozások, versenykorlátozó hatásuk révén alkalmasak lehetnek arra, hogy az Európai Közösségben a kereskedelmet érezhető módon befolyásolják. Ennek megfelelően különösen a nagy volumenű licencmegállapodások könnyen eshetnek az EK-Megállapodás 85. § (1) bekezdésébe foglalt licenc korlátozások alá. Az EK-Szerződés 222. cikkébe foglalt rendelkezés, miszerint az EK-Szerződés rendelkezései nem érintik a tagállamok tulajdoni rendszerét, szintén vonatkozik az ipari tulajdonra is. Feltétlenül célszerű megjegyezni, hogy Magyarországon az iparjogvédelem körébe tartozó alkotások nem a tulajdonjog körében, hanem a személyiségvédelem körében nyertek szabályozást. Ebben a vonatkozásban polgári jogunk rendelkezései nem EK-konformok. 20 © Phare Program HU-94.05
