Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
A cserélhető alkatrészek problematikájánál az alábbi meggondolásokból kell kiindulni: Az ipari tulajdon oltalmára vonatkozó szabályozás a Közösségben, bármennyire is sokféle tartalommal bírnak az egyes államok szabályozása, az előírások jelentős eltérése mellett kifejezi a jogalkotó igényét a versenyszabadság és az ipari tulajdonjogok közötti ellentmondás feloldására. A jogalkotók és a fejlődésképes szakemberek felismerték ugyanis, hogy ami elmegy a réven, visszajön a vámon. Ez az elgondolás érvényesül annak a felismerésnek, hogy nem baj, hogy az oltalmi jogok egy adott termék vonatkozásában első látásra versenykorlátozáshoz vezetnek (mivel más azt nem gyárthatja), egészében az új termék megjelenése a versenytársakat még tökéletesebb megoldások keresésére ösztönzi és ezáltal az innovációt élénkíti. A további fontos és az ipari mintákra is érvényesülő elvi megközelítés az, hogy az ösztönzés az új oltalomképes alkotások létrehozásakor a piacból indul ki, amely csak különböző alternatív lehetőségek esetén működik és feltételezi a partnerek versenyét. A szükséges kompromisszum estünkben a javítás célját szolgáló alkatrészekről szóló rendelkezés formájában jött létre, melynek értelmében az alkatrészeket és cserélhető karosszériaelemeket védi ugyan a mintajog, azonban harmadik személyek - független gyártók- megfelelő ellenszolgáltatás fejében - azokat gyárthatják és forgalmazhatják. Ez a kikötés az autógyártók vonatkozásában lényegében megszüntetné az alkatrészek és karosszériaelemek kizárólagos mintajogát. A kizárólagos jog megszűnése azt jelenti, hogy minden időbeli korlátozás nélkül, meghatározott autótípushoz szolgáló alkatrészeket bárki szabadon gyárthatja és forgalmazhatja, azonban ezért használati díjat köteles fizetni. A kérdéses kikötés szemléletesen mutatja az Európai Közösségben a versenyszabadság és az ipari tulajdonjogok kizárólagosságából eredő konfliktus feloldásának módját, amely mind ez ideig azzal volt jellemezhető, miszerint az ipari tulajdonjogokból származó jogok kizárólagosságát elismerik ugyan, de a gyakorlásukat korlátozásokhoz kötik. Esetünkben azonban a kizárólagos jogok elismerése elviekben sem valósult meg, és a mintajog gyakorlása is - már a jogi szabályozás lényegénél fogva - korlátozott lenne. © Phare Program HU-94.05 133
