Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
bizonyítás igényét versenyszabadság-korlátozónak tartották, ugyanakkor pedig a Lisszaboni Megállapodás előírásai és a nemzeti eredetvédelmi rendszerek egyértelműen megkövetelték az áru származása és jó minősége közötti funkcionális kapcsolat bizonyítását. A Cassis de Dijon ügy. 1978. Előzmények A perbeli „Cassis de Dijon” likőr (francia eredetmegjelöléssel védett) nemzetközi oltalomban is részesülő eredetmegjelöléssel ellátott enyhe alkoholtartalmú fekete ribizli ital, amelyet általában fehér borral együtt fogyasztanak. A német hatóságok elzárkóztak a francia Cassis de Dijon nevű likőr importjának engedélyezésétől, mert az nem felelt meg a német törvénynek, miszerint Németországban csak legalább 32%-os „enyhén” alkoholtartalmú italok forgalmazása megengedett likőr formájában. Ennek az első látásra különösnek tűnő német szabályozásnak az volt az alapja, hogy ilyen formában próbálták meg az alkoholfogyasztást visszaszorítani. A pert német bíróság előtt a Cassis de Dijon német importőre indította az ital forgalomba hozatalának a biztosítása céljából, és a bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy az enyhe alkoholtartalmú italok forgalomba hozatalát tiltó jogszabály az EK-Szerződés szabad áruforgalmat biztosító 30. cikkébe ütközik. A német bíróság kereste meg az EK Bíróságot előzetes véleményadás céljából. Az Európai Bíróság megállapításai Az Európai Bíróság állásfoglalása alapján kötelezték a német kormányt arra, hogy hagyjon fel a szabad áruforgalom akadályozásával és engedélyezze a Cassis de Dijon likőr forgalomba hozatalát. Az Európai Bíróság ítéletében abból indult ki, hogy az EK tagállamai jogosultak azt meghatározni, hogy saját területükön milyen feltételek mellett forgalmazzanak alkoholtartalmú italokat. Az ítélet indokolása kimondja, hogy a termékek szabad forgalmát azonban a tagállamok nemzeti jogrendszerei közötti különbözőség alapján csak akkor korlátozhatják, ha erre a pénzügyi felügyelet hatékonysága, a közegészség védelme érdekében van szükség. A nemzeti jogrendszerek különbözősége tehát sértheti az EK jogát anélkül, hogy annak diszkriminációs tartalma lenne. Az Európai Bíróság ezen túlmenőleg rámutatott arra, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemre olyan jogi szabályozás is megfelel, amelynek nincsen közvetlenül kereskedelem-korlátozó hatása. Felhívta a német bíróság figyelmét az arányosság intézményére, és így az alternatív módszerek alkalmazására. A Cassis de Dijon jogeset több vonatkozásban is jelentős. Részben az egyik legismertebb, a földrajzi árujelzők vonatkozásában hozott döntés, amelyet az iparjogvédelmi szakemberek számontartanak. Másrészt azért, mert versenyjogi vonatkozásban is kiemelkedő jelentőségű. Végül de nem utolsósorban az ügynek elvi jelentősége is van, mivel az EK jogharmonizációs tevékenységében módszertani hatást eredményezett. Az ún. kölcsönös elismerés elve, amely a Cassis de Dijon döntés indoklásából ered, azt jelenti, hogy az egyik tagállamban érvényes előírásokat egy másik tagállamban érvényben levő előírásokkal egyenértékűnek kell elismerni. A Cassis de Dijon ügy sorozatban vonta maga után az Európai Bíróság a földrajzi árujelzőkkel és azok alkalmazásával, a védett termékekkel kapcso^tos olyan döntéseit, melyek az import akadályainak közösségi elhárítására irányultak. Döntések:- az írországi emléktárgyak ügy - 1980,- a megjelölés eredete döntés - 1983, © Phare Program HU-94.05 117
