Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
diverzifikációja megakadályozhatta az előírásoknak meg nem feleló", importtermékek forgalmazását. A nemzeti élelmiszer-ipari és eredetvédelmi előírások, amelyek megkülönböztették a hazai termékeket az importtermékektől, a szabad áruforgalomban olyan akadályt képviseltek, amelyek az EK-Szerződés 36. cikk második mondata értelmében önkényes megkülönböztetést vagy rejtett korlátot jelentettek a tagállamok kereskedelmében. Az Európai Bíróság a Dassonville ügyben általános jelleggel kimondta, hogy minden, az államok olyan kereskedelmi szabályozása, amely akár direkt, akár indirekt úton aktuálisan és potenciálisan akadályozza a közösségi jogi szabályozást, az áruk és szolgáltatások szabad áramlását, és az eredetvédelem ürügyén rejtett akadályokat teremt, az közösségi áruforgalom számára tilos. Az egységes, nemzetek felett álló közösségi eredetvédelmi rendszer kiépítése mezőgazdasági technikai, és eredetvédelmi előírások egységesítése révén jelentősen elősegíti a közösségi versenyszabadság érvényesülését. A közösségi rendeletek teljes egészben háttérbe szorították a nemzeti szabályozást. A lajstromozott eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést nem nemzeti, hanem közösségi oltalom illeti. A Közösségben a földrajzi megjelölések használata a fogyasztó és a felhasználó számára a származás és minőség garanciáját jelenti. A közösségi szabályozás iparjogvédelmi, versenyjogi és fogyasztóvédelmi szempontból egyaránt megfelel, ugyanakkor alkalmas az áruk különleges tulajdonságainak igazolására. A földrajzi árujelzők verseny funkciója a Közösség vonatkozásában is fennáll. így például a francia Cognac, Bordeaux, Roquefort és mások őrzik kivételes nemzetközileg elismert jóhírüket és a Németországban előállított Jénai Üveg, a Bajor Sör, a Messeni Porcelán, a Solingeni Acél, Ettaler Coster Likőr, Ulmi Kerámia termékekés egyéb áruk nemzetközi jó hírneve, kelendősége, árfelhajtó hatása vitathatatlan. Az árujelzők nagyszerű versenyeszközök, azonban hatékonyságukat általában csökkenti az, hogy a földrajzi árujelzők kollektív jogosultságok, bár ez alól a 2081. sz. Rendelet kivételt engedélyez. A földrajzi árujelzők lényegében nem egy határozott vállalathoz vagy gyártóhoz tartoznak és a felhasználásuk ezért nyitott. Általában ezért a földrajzi árujelzők a kollektív és tanúsító védjegyek esetén kívül nem részesülhetnek védjegyoltalomban, mivel az kizárólagos jogot biztosítana a bejelentőnek, másokat pedig kizárni a megjelölések jogos használatából. így a „Müncheni Sör” megjelölést mint szóvédjegyet egyik, illetve működő sörgyár (Löwenbrau, HB stb.) se jelenthetné be, mivel annak használata minden müncheni sörgyártót megillet. A másik ehhez kapcsolódó versenyjogi vonatkozású megállapítás az, hogy mivel a földrajzi árujelzők használata egy-egy országban biztosít kizárólagosságot a termelők meghatározott területhez kötött csoportja számára és licencadásra és a mennyiség korlátlan növelésére nincs lehetőség, nemzetközi összefonódás, nemzetközi erőfölény kialakítása nehezen képzelhető el, tehát a versenykorlátozási tilalomba ütközés lehetősége lényegesen kisebb. Ami a közösségi szabályozás problémáit illeti, az eredetvédelem, az eredetmegjelölések, földrajzi jelzések szabályozása az Európai Bizottság Mezőgazdasági Főosztálya kezében van, hiányzik a szabályozás iparjogvédelmi koncepciója és annak beillesztése az iparjogvédelem rendszerébe. Másrészt viszont a szabályozás bizonyos vonatkozásban túldifferenciáltnak mondható, például más szabályok vonatkoznak a likőrborokra, a minőségi borokra, és habzóborokra. €> Phare Program HU-94.05 115
