Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)
III. Kiemelt jogi kérdések
adhat. Mégsem zárható ki azonban teljesen egv bizonyos fajta továbbadás, hiszen például egv üzem megvalósításában mások is közreműködnek, akiknek legalább részlegesen meg kell kapniuk az adott ismereteket. Ezekre az ismeretekre a továbbadás tilalom nem vonatkozik, de ezt a titoktartási szakasznak pontosan tartalmaznia kell. Egyben rendeznie kell azt a kérdést is. hogy azokra, akiknek ilv módon kötelezettsége a titok megismerése vagv részleges ismerete, miiven titoktartási kötelezettség áll fenn. Általában azt mondják ki e titoktartási szakaszok, hogy az átvevő alkalmazottai, valamint mindazok, akik a technológia megvalósítása során azt vagy annak eg\ részét megismerik, szintén titoktartásra kötelezettek. A titoktartás — vagyis a fenti hármas kötelezettség — nem vonatkozik azonban arra. ami már igazolhatóan a szerződés megkötése előtt az átvevő birtokában volt. De a szerződésben ezt is rendezni kell. Nem vonatkozik továbbá arra. ami nem az átvevő mulasztása révén került az idők folvamán nvilvánosságra. valamint arra. amit harmadik személvtől jogszerűen megszerez. Amennviben tehát egv viszonvlag fejlett transzferátvevő a vonatkozó területen számos ismerettel rendelkezik, legjobban teszi, hogy mindazt, aminek birtokában van. még a transzferre vonatkozó szerződés kötését megelőzően jegyzékbe foglalja, é' példáid közjegyzői letétbe helyezi. Ezzel el lehet kerülni a későbbi vitákat. Maga a titkosság, a titoktartás időtartamhoz kötött. Gyakori a 7—14 évre vonatkozó titoktartási kötelezettség. E kötelezettség lejárta után — véleménviink szerint — az átvevő mentesül — hacsak ezzel ellentétes rendelkezés nincsen — a kötelezettségek alól. Igv például bővítheti az üzemet. Szabadalmi licenciaszerződések esetében a kötelezettség lejárta egybe szokott esni a licenciaszerződés alá tartozó, legkésőbbi szabadalom oltalmi ideje lejárati napjával. A titoktartási kötelezettségre vonatkozóan még egv kikötést 96
