Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

II. A transzfer módozatai

kötnek szerződést, hanem olyanra, amely esetében az átadásra kerülő technológia mintegy a berendezés részét, szerves kiegészítőjét képezi. Ilyenkor a technológiatranszfer a berendezéshez — mint áruhoz — kapcsolódik.

Amikor egy jelentősebb gépet, például műanyag kalandert szállít az átvevőnek valaki, akkor annak beépítése, beüzemelése, a folyamatos üzemmenet elérése, megfelelő termékminőség biztosítása, az optimális eredményt adó gyártás beállítása meglehetősen munkaigényes, gyakran hónapokig tartó tevékenység, még azok számára is, akik e berendezésnek szakemberei. E gépek ugyanis többféleképpen állíthatók be (gondoljunk a hengerek távolságára, húzási sebességére, a hőfokra stb.). a gépkönyv pedig csak az ún. tipikus esetekre ad tanácsot. A heh i körülményekhez, adott nyersanyagokhoz alkalmazkodni, a termelést „belőni”, a berendezésekből azt „hozni ki”, ami bennük van — az bizony különleges tudást, tapasztalatot igényel. Ennek az átvevő részére való átadása valódi technológiatranszfer.

Ha valaki gépsort vásárol, akkor biztosan csomagolt technológiatranszfer valósul meg. A gépet ugyanis az adott helvre kell tervezni, annak vannak mélyépítészeti, esetleg magasépítészeti, valamint szolgáltatási paraméterei, a gépet fel is kell szerelni, annak működtetésére az átvevőt be kell tanítani stb. A gépsor ugyanis csatlakozó gépek sorozatából áll. s ezek üzembe állításáig — hacsak e gépek nem meglehetősen igénytelenek — az említett tevékenységek mindegyikére szükség van. Minél bonyolultabb a berendezéssor — nem beszélve egy egész üzemről —. üzembe helyezéséhez és az optimális gy ártási feltételek megteremtéséhez annál többrétű ismeretre, tapasztalatra, vagyis technológiatranszferre, knöw-how-átadásra van szükség.

80