Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

II. A transzfer módozatai

Keretszámok esetében mindenképpen rögzítendő azonban.

hogy melyik fél jogosult a keretek felhasználásáról dönteni.

vagy arról közösen döntenek-e. E kérdés a gyakorlatban mindig

sok vitára ad lehetőséget, mert a szolgáltatást igémbe vevő r c ö j

szeretné a hozzá küldendő szakemberek számát — költségokokból — minimumra csökkenteni, egy-egy szakembertől feladatok teljes körű ellátását elvárni. A küldő fél ezt a kívánságot nehezen tudja — nem is érdeke — teljesíteni. Egyfelől a szakemberek specializálódása korlátozza ebben, másfelől azért, mert az egves alszállítók nem kívánják más vállalat szakemberére bízni saját szállításaik szakember-felügyeletét. Végül is csak kompromisszumok árán hozható létre konkrét megállapodás.

f) A mennyiért, vagyis az ár kérdése igen összetett. Alapjában véve több tényezőből tevődik össze. \ annak szolgáltatások. amelyek ellenértéke egv összegben meghatározható (például egv tanulmányé vagy vizsgálaté). A legtöbb esetben azonban szakemberek kiküldéséről (esetleg fogadásáról) van szó. amikor nehezebb, ezért ritkább az egyösszegű megállapodás. Tanulmány vagv vizsgálat is kombinálható szakemberfogadással, s ennek a szolgáltatásnak más az ellenértéke.

A szakemberküldés, -fogadás esetében a legegyszerűbben a kiküldési időtartam alapján határozható meg az ellenérték. Ez lehet órabér, napi bér. heti bér vagy havi átalány. Az egves szakemberek azonban nem feltétlenül azonos ellenértékért kerülnek kiküldésre, ezért őket különféle kategóriákba sorolják. A szerződésben azt is rögzíteni kell, hány órás egy munkanap, jár-e szakértői díj a munkaszüneti napokra is. jár-e túlóradíj, s ha igen. melvik kategóriában, mennyi. Számos részletkérdés tellát azért rendezendő, hogy a későbbi vitáknak elejét lehessen venni. Elképzelhető a teljes „emberhónap’ keretre egyösszegű (átalánvos) megállapodás is. Külön kérdés, hogy hány utazási napot számítanak be a kiküldetés időtartamába.