Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)
II. A transzfer módozatai
a) A mit kérdés a szolgáltatá> tárgyára utal. Mint már említettük, a műszaki segítségnvújtá- vagy a műszaki szolgáltatások gyűjtőfogalom alkalmas arra. hogy többféle szolgáltatást összefoglalóan — szövegezésig — kezelhetővé tegyen, de a gv ű j tőéi nevezés értelmetlen, amennyiben a konkrét szolgáltatásokat a szerződés egyenként (esetleg bizonyos csoportokba foglalva) részletesen nem szabályozza. Minden egyes szolgáltatást tehát a szerződés alkalmas helyén fel kell sorolni, esetleg nem egy fejezetben, hanem a szolgáltatás jellege szerint csoportosítva több fejezetben. |lgv például komplett üzemekre vonatkozó szerződésekben külön-külön fejezetbe kerülhet a betanítás, a szerelés- és üzembe helvezés-yezetés. illetve egyél) szolgáltatás. ) Amenny iben a szolgáltatás szerződése- mellékkötelezettség. akkor gy akran elegendő annak tárgy át a főszövegben rögzíteni, egyéb feltételeit pedig a szerződéses mellékletben szabályozni. b) A hol kérdés néha magától értetődő (például szerelés)ezetés nyilvánvalóan csak a létesítmény színhelyén végezhető). \ betanítás esetében azonban már nem ilven értelmű a hely szín. V betanítás történhet a létesítmény színhelyén, de még gyakrabban a szállító cég üzemeiben vagy a szállító által megjelölt más üzemekben (például amikor a szállító nem azonos az üzemeltető céggel, akkora betanítást valamelyik alszállítónál. mégpedig a technológiát adó üzemeiben szokták elvégezni). A hol kérdésre a válasz bizonyos esetekben a szerződés kötésekor még nem adható meg pontosan (például betanítás esetén: a szállító valamelyik később kijelölendő üzemében). Ilyenkor a pontos meghatározás időpontját kell szerződésesen rögzíteni. c) A hogyan kérdésre a válasz nagy on összetett lehet. Abban az esetben, amikor nem szakember rendelkezésre bocsátása a szolgáltatás tartalma, hanem valamilyen konkrét feladat elvégzés (például egv y izsgálaté). nyilvánvalóan e feladat elvégzésnek mikéntjét rendezendő részleteit szüksége> meghatározni. így
