Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

II. A transzfer módozatai

vány. például DEV szabványok. \ Dl előírások vagy egy szakma ismert szabványai (az ásványolaj vonatkozásában az VSTM). illetve egyéb nemzetközi előírások. Kétségtelen, hogy bizonyos vonatkozásokban a transzfer fogadóinak ki kell kötniük a hazai szabványok, illetve előírások alkalmazását. Ilvenek nálunk az élet-, tűz-, és munkavédelmi előírások, az ezekhez tartozó részletesebb (például kazánbiztosi) előírások.

A transzfert szolgáltató fél természetesen nem ismerheti mindig a másik ország saját különleges előírásait. Ezért a gyakorlati megoldás az. hogy ezeket az előírásokat a transzfer szolgáltatója tudomására kell hozni, illetve a transzfer átvevőjének a már elkészült terveket ilven szempontból ál kell v izsgáltatnia. Yz eltéréseket jelezni kell. de természetesen az átdolgozásból származó többletköltséget a fogadónak kell viselnie. Ha berendezés szállításáról van szó. ugyancsak a fogadónak kell vállalnia a berendezés saját országa előírásai szerinti áldolgozlalását.

Bár a szabványokból kiderül, de a szerződésben egyértelműen ki kell mondani, hogy a transzferben metrikus rendszert alkalmazzanak-e. Célszerű a szerződésben kikötni hány példányban kerüljön sor az adott dokumentáció átadására. Ritka az a dokumentáció, amely bői elegendő, ha egy etlen példány ban áll rendelkezésünkre. Minthogy általában egyidejűleg több érdekelt fél van (a transzfer átvevője, a transzfer átvevőjének tervezője stb.) célszerű, ha az átadó egyidejűleg több példám I»eszerzéséről gondoskodik.

A tervek (dokumentációk) átadásával kapcsolatban fontos, tisztázandó kérdés a szállítás módja és paritása. Ez éppen úgy a szerződésben rögzítendő, mint áruszállítás. Eszerint az átadandó (szállítandó) dokumentációkkal kapcsolatban — az előzőekben elmondottakon túlmenően — is szerződésesen kikötendők a következők:

a) szállítási haláridő(k).

b) teljesítési hely.