Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

I. Alapfogalmak

5.5. Összetételi (receptúra) know-how

A know-how-nak ez a formája eltér az eddig tárgyaltakétól, bár gyakran csak az eljárási know-how-val együtt teljes (ad komplex tudást). Sok esetben a lényeg éppen magában a receptorában van, máskor viszont sokkal inkább az eljárási lépésekben, a technológiában, néha viszont mind a kettőben.

A receptúrák egy része, éspedig az. amelyik egyszerű vegyi elemzéssel megállapítható, nem tekinthető know-how-nak. Aki ugyanis az analízist elvégzi, az összetétel ismeretének birtokába

eV r> n

jut. Azokban az esetekben azonban, amikor az anyagösszetétel egyszerű vegyi elemzéssel nem állapítható meg, anyag-összetételi know-how-ról beszélhetünk. Gyakori ez akkor, ha a receptúra szerinti komponensek olyan vegyi átalakításon mentek át. amelyek nehezen rekonstruálhatók, illetve elemzéssel nehezen mutathatók ki. liven például a műanyagok jelentős részének összetétele. Az ilyesfajta recepteket nem szokás szabadalmaztatni. Tipikus példák lehelnek a többnyire titokban tartandó anvag-összetételi know-how-ra az egyes gumikeverékek (főleg az azokban lévő nyersanvagfajlák. adalékok, gyorsítók, lágvítók minősége) vagy például a katalizátorok (azok szemcseeloszlása s a hordozóval kapcsolatos egves jellemzők képeznek receptlíra know-how-t).

5.6. Egvéh műszaki know-how

A know-how-nak az eddig tárgyalt formákon kívül még számos fajtájával lehet találkozni. A teljesség igénye nélkül ezek közül néhányat ismertetünk:

— bonyolultabb berendezések, készülékek összeszerelése esetében beszélhetünk az ún. szerelési know-how-ról, ameh a különleges képzettségű, gyakorlati szakemberek ide vonatkozó ismereteit jelenti;