Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

IV. Szerződéses kérdések

\ licencia átruházhatósága, illetve allicencia engedélvezé-e — akár szabadalmakról. akár know-how-ról van szó — megállapodó- kérdése. \mennv ihm lieeneiaimporl est ién a szerződő lél nem volna azonos a lénvleges használó magyar vállalattal — | >él. Iáid egv külkereskedelmi vagv külkereskedelmi jogéi vállalal. illetve eg\ anyavállalat köli meg a szerződési, de a iellutsználó eg\ ipari vállalni — feltétlenül kikötendő, liogv a szerződő télnek jogában áll allieeneiát adni. Erre természelesen nincs szükség akkor, ha egyenesen a használó vállalat javára szerződik. Erre export esetében is gondolni kell. amennyiben nem a szerződő lel közvetlen a transzfer szolgáltatója. Szabadalmi lieeneiaszerződésekben kiköthető az is, liogv ki köteles a szabadalmat fenntartani, illetve lajstromozható-e a -zabadalom használata. Ennek akkor van jelentősége, amikor harmadik féllel -zeniben a kizárólagos használat csak akkor hatályos, ha lajstromozva van. Éppen ígv szabadalmak esetében a licenciavevő -ajál érdekében gyakran kiköti azt. liogv jogában áll — ha arra a lörvénv módot nviijl — a szabadalombitorlók ellen fellépni, amennviben ezt a szabadalom tulajdonosa (nálunk: szabadalmas) nem lenné meg. (A lörvénv erre általában csak a kizárólagos lieeneiavevőnek nyújt módot.)

3.6.3. Egyéb járulékos kötelezettségek

8.7. Műszaki és egyéb garanciák

Mind a szabadalmi licenciáknál a licenciavevő, mind a knowhow átvétele cselében az átvevője bizonyos mértékig „zsákbamacskái” vesz. mert a lalálmánv gyakran nincs kellően kipróbálva (csak laboratóriumi kísérletek történtek, nagyüzemi kísérletek még nem), az átadott rajzok esetleg nem használhatók. a tervek nem kivitelezhelők a gyakorlatban, az átadott gvárlási mód nagymértékben függ a szakmunkások egyéni

180