Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

IV. Szerződéses kérdések

bonyolódhat azzal, kit terhelnek a szabadalmaztatás költségei, kié az esetleges további értékesítésből befolyó licenriadíj (teljesen a licenciavevőé-e vagy közös), az ilven továbbfejlesztési szabadalom esetében a másik fél használati joga kizárólagos-e \ag\ sem (függetlenül attól, milyen volt az eredeti ügyletben), mi a helvzet akkor, ha a továbbfejlesztés tulajdonképpen közös, ilyenkor kinek a nevére történjen a szabadalmaztatás stb. Tekintettel arra, hogy valamennyi lehetséges variáció előre nem i> határozható meg, célszerű a szerződésben alapelveket rögzíteni, amelyek alapján azután a konkrét kérdések rendezhetők. \lapel\ként lehet példáid a licenciadíjjal kapcsolatban azt kikötni, amit a később átadandó szabadalmakkal kapcsolatban említettünk.

Még egv szempontra kell felhívni a figyelmet: amennyiben a továbbfejlesztések átadására vonatkozó kötelezettség a szabadalomképes megoldásokra is kiteljed (akár egyoldalúan, akár kölcsönösen), a szerződés tárgya is bővülhet a jövőben, illetve hatálya meghosszabbodhat. Korábban egyébként szokásos volt azolvan licenciaadói. illetve know-how-átadói kikötés, hogy az esetleges fejlesztésekről csak az átvevőnek kell számot adnia az átadót ilv kötelezettség nem terheli. Ilven egyoldalú kikötést azonban ma már egy re nehezebb elérni (a szerződési szabadságot korlátozó rendelkezések ezt akadályozzák). A LXXXVI. lörvén\ 20—21.§-ai alapján a kikötés ma már itthon i> kifogásolható.

3.6.2. Szállítások és szolgáltatások

\ licenciaadó általában pusztán a használatot köteles a licenciaszerződésekben engedélyezni, de nem köteles —és gyakran nem is tudja —a műszaki részleteket, tapasztalatokat, a know-how-t átadni, illetve az ezzel kapcsolatos egyéb funkciókat példáid a tervezési munkát elvégezni, a gyártás megvalósításában egvéb

171