Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)
IV. Szerződéses kérdések
mert ott a szabadalmaztatäsi eljárás többnyire feltárja. hog\ van-e másnak olyan joga, amely a szabadalom alkalmazását korlátozza (ha például a szabadalom függő szabadalom). \ know-how esetében viszont olyan vizsgálat (újdonságx izsgálat), amit a szabadalmak esetében hivatalból végeznek el. nem történik, tehát az átadónak magának kell megállapítania, hogv lehetnek-e harmadik személy birtokában olvan szabadalmak, amelyek a know-how gyakorlatba\ ételét akadályozzák. Természetesen nemcsak szabadalmak korlátozhatják a know-how alkalmazhatóságát, hanem számos egyéb körűiméin is (példáid harmadik szeméh olvan címen támaszt igénvt, hogv a knowhow tulajdonképpen tőle származik, s ahhoz az átadó jogosulatlanul jutott hozzá; kizárólagos képviselő olvan címen támaszt igényeket, hogy képviseleti joga a know-how átadása révén csorbult stb.) Ebből következően know-how-import esetében a szóban lóriié) szavatossági kikötést mindig alkalmazni kell. export esetében pedig lehetőleg összegszerű behatárolással kell elfogadni. Minthogy néha az átvevőnek is érdeke, hogv ne csak ő. eV eV hanem az átadó is tartsa titokban az átadásra kerülő know-how-l, előfordulnak ilyen kikötések is. Ez lényegileg a szabadalmak fenntartásának megfelelő, azzal analóg köteler> o zeltség. 3.5. Az átvevő kötelezettségei Mind a szabadalmi licenciaszerződés, mind a know-how-szerződés kedvezményezettjének, az átvevőnek egyik alapvető kötelezettsége az. hogy licenciadíjat (ellenértékét) fizet. \ itatható azonban, hogv know -how-szerződés esetében ez licenciadíjnak nevezhető-e, legalábbis az esetek egv részében. Például egyöszszegű térítés esetén az átvevő nem licenciadíj jellegű fizetést eszközöl. Ezen túlmenően is eltérések vannak a kétféle fizetés 162
