Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

IV. Szerződéses kérdések

átvevő arra kíváncsi, hogy az adott technológia gazdaságosan megvalósítható-e nála. Ilyenkor szokás előzetesen egy ún. megvalósíthatósági tanulmányt (angolul: „feasibility study -t) készíteni. Már ehhez is szükségesek lehetnek bizalmas adatok, sőt ebben az esetben az is elképzelhető, hogv e bizalmas adatszolgáltatás kölcsönös. Ugyanis az átvevőnek is adatokat kell szolgáltatnia adottságairól (esetleg bánvárói), a helyszínről, a nyersanyagokról stb. Ilyen adatok kiszolgáltatása is kényes lehet. Ezért célszerű, ha a felek előzetesen kölcsönösen megállapodnak az információk bizalmas kezeléséről.

2.1. Titoktartási szerződések

A szerződések titoktartási szakaszait a III. fejezet 2. pontjában már ismertettük. E helyütt viszont az esetleg külön kötendő titoktartási szerződésekre térünk ki anélkül, hogv részletes feltételeit megismételnénk.

Amennyiben már az előzetes tárgyalások során szükségszerű bizalmas információk kiadása, ezek jogtalan felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy harmadik személynek történő átadása úgy kerülhető el. hogv ezt egv előszerződésben kikötik. A leendő átvevő kötelezettséget vállal, hogy nem használja fel, nem adja tovább, s nem hozza nyilvánosságra a kapott információt, különösen annak bizalmas részét. E megállapodásokat szokás titoktartási (hétköznapi szóhasználattal: „titkossági”) szerződésnek, illetve megállapodásnak nevezni. E szerződések alapjában véve egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmaznak. Érvényük meghatározott ideig tart. amikor is vagy szerződéskötésre kerül sor — és ezért az előszerződés tárgytalanná válik —, vagy a felek között nem jön létre szerződés, s ekkora kapott információk írásban lefektetett része (leírások, rajzok stb.) visszaadandó (az esetleges másolatokkal együtt). A titoktartási szerződések többnyire azt a kikötést is

146