Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

III. Kiemelt jogi kérdések

közölte az utóbbi a szerződés megszűnésével vagy attól való elállás esetén köteles is visszaadni, az átadó nem tudja visszavenni az átvevőtől azt a tudást, amelyet annak szakemberei a szerződés érvényessége alatt szereztek. A know-how egv része tehát feltétlenül az átvevő birtokában marad, s onnan nem szerezhető vissza. (Ez a gond akkor is fennáll, ha a szerződés más okból szűnik meg, s az átvevő a know-how-ra vonatkozó dokumentációt köteles visszaadni.) Ez kétségtelenül kockázatot jelent a transzfer szolgáltatója számára, annál is inkább, mert rendezetlen kérdés, hogy ezt az óhatatlanul kikerült tudást az átvevő mennyire hasznosíthatja.

A szerződés megszűnése 'agy felbontása licenciaszerződések esetében más jellegű problémákat okoz. Ilyenkor a szerződéses \ i>zonv igen. de a kizárólagossági jog nem szűnik meg. Yagvi>. ha a licenciavevő ki is tudná javítani a műszaki hibát, a berendezést használhatóvá tudná lenni, a szerződés megszűnése \agv felbontása esetén a szóban forgó szabadalmat nem használhatja tovább. Éppen ezért, ha erre kilátása van, inkább a licenciadíj mérséklésében vagy más előnyökben állapodik mega lieenciaadóval. Szerződést csak akkor bont. ha végképp reménytelennek tartja a találmány megfelelő gyakorlati megvalósítását.

Licencia-, illetve know-how-szerzőílésekben az átadói oldalon is kiköthetők bizonyos szankciók. Ezek:

— a titoktartás megszegése esetén kártérítés,

— az ún. royaltyk nem fizetésekor a szerződéstől való elállás, illetv e szerződésbontás.

Nyilvánvaló, hogy a titoktartás megszegésének az eseteit nem lehel a szerződésben részletesen szabályozni. Az ilven szerződésszegés kártérítést vonhat maga után, amelynek megállapítására löbbm ire eg\ választott bíróság eljárása alapján kerül sor.

Szabadalmi licenciaszerződés esetén a folyamatos licenciadíjak. az ún. rovall' k nem fizetése — megfelelő szerződéses kikötés esetén — a szerződéstől való elállást vonja maga után. ennek

12ő