Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
egyezmény 6. cikk 1. bekezdés b. pont második sor rendelkezése a gyakorlatban a francia jogban is alkalmazásra kerül. A bejelentőnek biztosítania kell a bizottság felhívására a fajta szaporításához és a vizsgálathoz szükséges szaporító anyagot. Az UPOV államok állampolgárai a francia állampolgárokkal azonos feltételek mellett igényelhetik az elsőbbséget valamely UPOV országban benyújtott első bejelentés alapján. Nem UPOV ország állampolgára csak akkor szerezhet oltalmat, ha az az állam, amelynek állampolgára, viszonosság alapján jár el a francia állampolgárokkal. Ami a vizsgálatot illeti, a törvény és a végrehajtási rendelkezések a legnagyobb szabadságot biztosítják a bizottságnak, mely az eljárást maga szabályozza. Az általános szabályokat, valószinüleg a fajonként szükséges eltérésekkel,a bizottság fogja megállapítani. A bizottság el is tekinthet a vizsgálattól, amennyiben azt véleménye szerint valamelyik UPOV ország hozzá hasonló megfelelő szerve végezte el. Külső szakértőket, igy külföldi szakértőket is alkalmazhat. A vizsgálat kontradiktórius eljárás keretében történik és a bejelentőnek jogában áll vitába szállni a vizsgálati jelentéssel. A törvény lehetővé teszi harmadik személy felszólalását. A fajtaoltalmi tanusitványra vonatkozó kérelmeket a bizottság hivatalos lapjában közzéteszik; nincs azonban meghatározva még az, hogy a közzétételre mikor kerül sor. A közzétételtől számított 2 hónapon belül lehet észrevételeket benyújtani, ezeket közlik a bejelentővel. A bejelentő a bizottság ál+-al megszabott határidőn belül válaszolhat. A vizsgálattal kapcsolatos jelentést közlik a bejelentővel és egyidejűleg megküldik azoknak is, akik a bejelentéssel kapcsolatban észrevételt közöltek. Ami a fajtaelnevezést illeti, a törvény és a végrehajtási utasitás egyaránt igen liberális. Nyilvánvaló, hogy a fajtaelnevezés kötelező, azt védjegyként bejelenteni nem lehet, és alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fajtát azonositsa és nem lehet olyan sem, hogy tévedésre, vagy megtévesztésre legyen alkalmas a fajta jellemzőinek eredete, a fajta értéke és a nemesi tő személye vonatkozásában. A valamely UPOV országban elfogadott fajtaelnevezést Franciaországban is kötelezően kell alkalmazni, kivéve ha az korábbi jogot sért, vagy más okból nem megfelelő, mely esetben a bizottság felhivja a bejelentőt uj fajtaelnevezés bejelentésére. Az igy bejelentett fajtaelnevezés eltérhet a többi UPOV államban alkalmazott elnevezéstől. Nincs korlátozás abban a vonatkozásban, hogy a fajtaelnevezés mellett védjegyet is lehet használni, de még nincs részletes rendelkezés sem a törvénybe^sem a végrehajtási utasitásban fajtaelnevezéssel kapcsolatban. Előrelátható, hogy a bizottság szabályozást fog kibocsátani, de az eddigi információk szerint az túlzott korlátozásokat nem fog tartalmazni. Szükség esetén jogfenntartás céljából a fajta-68,
