Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
Fontos leszögezni, hogy az uj törvény szerint az összehasonlításnak egyrészt az igényelt eszközre,vagy az igényelt eszközök kombinációjára, másrészt a feltételezett bitorlás tárgyára kell vonatkoznia. A régi törvény mindig elismerte a részleges bitorlás lehetőségét. Ugyanez a helyzet az uj törvény szerint is? Kétségtelenül lehet bitorolni egy aligénypontot is, vagyis egy olyan igénypontot, amely az első, vagy főigényponttól függ, amelyhez a többi igénypont kapcsolódik. Azt is tudjuk, hogy az uj törvény szerint lehetőség van ugyanabban a bejelentésben igényelni egy eszközt,vagy eszközök kombinációját egy eredmény,vagy ipari termék nyeréséhez, egy készüléket, egy eljárást és az eljárással kapott terméket, valamint az eljárás megvalósitását lehetővé tevő berendezést. Az uj törvény szerint nincs szükség az igényelt eljárás segítségével kapott termék igénylésére, mert az eljárással közvetlenül kapott termék oltalom alatt áll olyan értelemben, hogy a szabadalmas harmadik félnek megtilthatja a szabadalmazott eljárással közvetlenül kapott terméknek az ország területére való bevitelét, annak eladását, eladásra felkínálását, valamint birtoklását. Lehet-e azonban csupán részleges jogsértést elkövetni egy meghatározott igénypont oltalmi köre ellen? Például, ha olyan igénypontból indulunk ki, amely négy ismert eszköz kombinációjára vonatkozik, bitorlásnak minősül-e olyan eltérő kombináció alkalmazása, amely ugyanahhoz az eredményhez,vagy ipari termékhez vezet, azonban amelyben az eszközök közül egyet, vagy többet elhagynak, vagy ekvivalens eszközökkel helyettesítenek? Joggyakorlat hiányában korai lenne e kérdésben nyilatkozni. Mindazonáltal azon a véleményen lehetünk, hogy ha a vélt bitorló a kombinációnak csupán egyetlen elemét elhagyja, megkerüli ennek az igénypontnak az oltalmi körét. Ezzel szemben bitorolni fog, ha az egyik eszközt egy ekvivalens eszközzel helyettesit!. Tudjuk, hogy Franciaors '.ágban - hasonlóan az országok többségéhez - a joggyakorlat általában a szabadalom oltalmi köre alá esőnek és az uj törvény szerint az igénypont alkalmazási területe alá esőnek tekinti az ekvivalens, vagyis az olyan eszközt, amely eltérő ugyan az igényelt eszköztől, azonban ugyanazt a funkciót tölti be, azzal a feltétellel, hogy az eszközök közötti különbségek nem túlságosan nagyok. Az uj törvény hatálybalépésére tekintettel azonban annak érdekében, hogy elősegítsük az ekvivalencia elvének a biró általi elfogadását, előnyös lesz az igénypontba az eszköz mellett beiktatni azt a funkciót is, amelyet az eszköz betölt. Ez egyébként az egyetlen gyakorlati módja az igénypont oltalmi köre általánositásának. 51
