Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
A gyógyszer-szabadalmakra szintén alkalmazható a szolgálati licencia az ipari tulajdonjogi ügyekkel negbizott miniszter rendelete alapján, a közegészségügyi miniszter kérésére, ha az illető gyógyszert nem bocsátják elegendő mennyiségben, vagy minőségben a közönség rendelkezésére, vagy pedig ára túl magas. Az uj törvény azonban a biróságra bizza a szabadalomtulajdonosnak ilyenkor fizetendő dijak meghatározását. Végül utalunk arra, hogy az 1960. május 30-i rendelet szerint, amennyiben egy különleges gyógyszer-szabadalom egy előző különleges gyógyszer-szabadalomtól függött, az egyik ilyen BSM tulajdonosa kérhette a közegészségügyi minisztert, hogy az ipari tulajdonjogi ügyekkel megbízott minisztertől kérjen számára kényszerengedélyt a másik szabadalom tárgyát képező gyógyszer gyártására. Az uj törvény semmi ilyen különleges előirást nem tartalmaz. Ebből a szempontból tehát az olyan gyógyszerszabadalom tulajdonosa, amely egy régebbi gyógyszerszabadalomtól függ,utóbbival szemben csupán a törvény által egyéb szabadalmakra előirányzott oltalomban részesülhet. Pl. az uj törvény 36. szakasza értelmében a későbbi szabadalom tulajdonosa csak akkor kaphat az előző szabadalomra nem kizárólagos licenciát, ha találmánya a korábbi szabadalom találmányához képest jelentős műszaki haladást képvisel. Össze foglalás Befejezésül megállapíthatjuk, hogy gyógyszerek Franciaországban 11 év óta szabadalmazhatok az emlitett keretek között. Úgy látszik, az ipar teljesen elfogadta ezt az elvet. A technika állását ismertető jelentés kiadásával kapcsolatos eljárás teljesen kielégítőnek látszik a harmadik személyek és a feltaláló által nyerhető információt illetően a gyógyszerszabadalmak értékével kapcsolatban. Erre mutat a jogesetek ritkasága a gyógyszer-szabadalmak terén. Úgy tűnik, hogy az 1960. május 30-i rendelet és az 1968. január 2-i törvény által a feltalálók jogaival kapcsolatban bevezetett korlátozások a gyakorlatban szintén beváltak. Kétségtelenül elég hatásos oltalmat nyújtanak a visszaélések kockázatával szemben, ami oka volt a gyógyszerek szabadalmazásból való kizárásának az 1844. julius 5-i törvény szerint. Mindeddig tudomásunk szerint egyetlen gyógyszer-szabadalomra sem adtak nem kizárólagos kényszerengedélyt, vagy szolgálati licenciát az ipari tulajdonjogi ügyekkel megbizott miniszter rendelete alapján. Ebből arra lehet következtetni, hogy a gyógyszerek oltalmának rendszere Franciaországban kielégitőén működik. 46
