Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Negyedik fejezet - Az ellentmondás mint innovációs forrás

- tagja a New York-i tőzsdének is. De az üzletek nagy részét - hétnyolcadát- a tőzsdén kívül bonyolítja. Nem is foglalkozik azokkal a tételekkel, melyet a nagyobb Wall Street-i kereskedőházak a leginkább kedvelnek: az opciókkal, az áru határidőügyleteivel stb. Ehelyett inkább az általa „intelligens befektető”-nek nevezett réteghez szól. Nem ígéri - s az amerikai pénzintézmények között ez igazán nagy újításnak számít -, hogy a vásárló vagyont kereshet. Sőt, nem is akar olyan ügyfelet, aki kereskedő. Olyan ügyfelekkel dolgozik, akik többet keresnek, mint amennyit költenek - és tipikusan ide sorolható a sikeres szakember, a jól menő farmer és a kisvárosi üzletember, nem annyira azért, mert magas a jövedelme, hanem inkább szerény fogyasztási szokásai miatt. A cég ennek a rétegnek arra a lélektani szükségletére épít, hogy védeni akarják pénzüket. Esélyt ad a megtakarítások értékmegőrzésére - kötvényekbe vagy részvényekbe fektetve, de életjáradékokat, adómentes társulási lehetőségeket, ingatlanbefektetést is ajánl. A cég által kínált „termék” tehát igen különbözik attól, amit a Wall Streeten valaha is árultak: nem más, mint a lélek nyugalma. S az úgynevezett „intelligens befektető” számára ez az igazi érték.

A nagy Wall Street-i intézmények nem is tudják, hogy létezik ilyen ügyfél is, hiszen ez ellentmondana mindannak, amiben hisznek és amit igaznak tartanak. A fenti sikeres cég azóta széles körökben ismert lett. A nagy és növekvőiéiben lévő brókercégeket közlő listákon mindig szerepel. A nagy pénzintézetek idősebb vezetőinek azonban még nem sikerült elfogadniuk, hogy létezik ilyen versenytársuk, s ráadásul sikeres is.

A valóságról alkotott vélt és igaz kép közötti ellentmondás mögött szinte mindig van egy kevés intellektuális arrogancia, intellektuális szűklátókörűség és dogmatizmus. „Csak én tudom, senki más, hogy mit engedhetnek meg maguknak a szegények” - jelentette ki a japán nagyiparos. „Az emberek mindig a gazdasági ésszerűség szerint cselekednek, ezt minden valamirevaló marxista tudja” - állította Hruscsov. Ez magyarázza, hogy miért lehet az efféle ellentmondásokat, eltéréseket olyan könnyen kihasználni egy-egy jó újítással: mert egyedül, versenytársak nélkül, zavartalanul működhetnek.

Az összes ellentmondás közül talán ez a leggyakoribb. A termelők és szállítók csaknem mindig rosszul tudják, mire is van a vevőnek valójában szüksége. Feltételezik, hogy ami a gyártó és szállító számára „érték”, az érték a vevőnek is. Ahhoz, hogy bármilyen munkát sikerrel végezzünk, komolyan kell vennünk. A kozmetikumokat gyártó cégeknek hinniük kell a ter75