Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Negyedik fejezet - Az ellentmondás mint innovációs forrás
A megoldás egyszerű volt: szét kellett választani a hajózást és a rakodást. A rakodást a szárazföldön kell végrehajtani, ahol van elég hely, és még azelőtt lehet kivitelezni, hogy a hajó a kikötőbe ér, vagyis a kikötőben már csak az előrecsomagolt szállítmány felrakása és lerakása van hátra. Más szóval inkább azokra a költségekre kell figyelni, melyek üzemen kívül jelentkeznek, s nem azokra, melyek az üzem alatt merülnek föl. A megoldás tehát a partra gurítható hajó, illetve a konténerhajó lett. Az egyszerű újítás hatása elsöprő volt. Az utóbbi harminc évben a szállítóhajó-forgalom ötszörösére nőtt. A költségek átlagban 60%-kal csökkentek. A kikötőben töltött idő általában a korábbinak háromnegyedére csökkent, s ezzel az áruk romlása és fosztogatása is jelentősen visszaesett. Az általunk látni vélt valóság és az igazi valóság közti eltérés gyakran elárulja magát. Ha nyilvánvaló, hogy komoly, koncentrált erőfeszítések nemhogy javítanának, de még rontanak is a dolgokon - amikor a gyorsabb hajó még több veszteglést és még hosszabb szállítási időt jelent -, nagyon valószínű, hogy nem jó irányba koncentráljuk az erőfeszítéseinket. Ha áthelyezzük a fejlesztés irányát, feltehető, hogy könnyű és rendkívül gyors megtérülésre számíthatunk. A valóság és annak rosszul értelmezett képe közötti ellentmondás rendszerint nem kíván „hősies” erőfeszítéseket. A hajózás és a szállítmány rakodásának szétválasztása nem igényelt sokat, csak éppen az óceán járó szállítóhajók rakodási módján kellett változtatni, és módosítani azon a régi rendszeren, melyet eredetileg teherautókra és a vasúti szállításra találtak ki. Az igazi és a képzelt valóság közti eltérés tipikusan egy egész iparágra, szolgáltatási ágazatra jellemző. A megoldás azonban itt is apró és egyszerű mozzanat, egyetlen, specializált célra irányozva. III. A vevők értékrendszerének és elvárásainak vélt és valós képe közötti ellentmondás A 3. fejezetben már említettem a televízió és Japán esetét, mint a váratlan siker példáját. De ide is remekül illik a történet, hiszen jól mutatja, hogyan térnek el egymástól a vásárlók vélt és valós értékrendszere és elvárásai. Jóval azelőtt, hogy' a japán nagyiparos kijelentette az amerikai közönségnek, hogy a japán szegények nem engedhetik meg maguknak a televízió luxusát, 73
