Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Negyedik fejezet - Az ellentmondás mint innovációs forrás

len hányadát jelentette, még a fejlett országokban is - a bruttó nemzeti termék vagy a fogyasztás egy százalékánál kisebb összeg jutott erre. Ötven évvel később azonban az egészségügy, különösen a kórházak a fejlett országokban a már jelentősen nagyobb mértékű bruttó nemzeti termék 7-11%át is elvihetik. Ennek ellenére gazdasági teljesítményük inkább csökken, mint fokozódik. A költségek ugyanis jóval gyorsabban emelkedtek, mint a szolgáltatás díjai - talán három-négy szer olyan gyorsan. A kereslet minden bizonnyal továbbra is növekedni fog, hiszen a fejlett országokban az utóbbi harminc évben folyamatosan nő az idősebbek száma. Ugyanakkor a költségek is emelkednek, hiszen a költségek szorosan összefüggenek a lakosság életkorával.

A jelenséget nem igazán értjük. * Ennek ellenére mind az Egyesült Államokban, mind Nagy-Britanniában sikeres fejlesztések bukkantak fel, melyek mindig egy-egy speciális területet céloztak meg az egészségügyön belül. Az újítások jelentősen eltérnek egymástól, hiszen a két ország egészségügyi rendszere is merőben más. Abban azonban egyeznek, hogy mindegyik saját országa egészségügyének legsebezhetőbb pontját igyekszik lehetőségként kezelni és kiaknázni.

Nagy-Britanniában „radikális innovációnak” számít a magán egészségügy-biztosítás, amely az egyik leggyorsabban növekvő és legnépszerűbb alkalmazotti juttatás. Pedig nem tesz mást, mint a vezetőknek biztosítja, hogy azonnal a megfelelő szakorvoshoz kerüljenek, és a sort megkerülve, várakozás nélkül juthassanak hozzá kisebb műtétekhez.**

A brit egészségügy ugyanis úgynevezett „háromoldalú” rendszer segítségével próbálta leszorítani a szükséges költségeket; a rutinbetegségek és az „életet veszélyeztető” problémák ezek szerint azonnali ellátásban és kezelésben részesülnek, míg az összes többi, különös tekintettel a „kisebb sebészeti beavatkozásokra”, hosszú várólistára kerül, s gyakorlatilag évekig is eltarthat, míg megcsinálják (pl. az artritiszes csípőprotézis-műtét tipikusan ebbe

* Ez az utóbbi idők egészségüggyel kapcsolatos legjobb elemzéséből is kiviláglik. Az egyetlen olyan írás eddig, amely az egészségügyet országhatárokon túl is, az összes fejlett országban együttesen tekinti át, a The Economist 1984. április 29-i számában jelent meg.

** Ilyen kisebb, úgynevezett „nem sürgős” sebészeti beavatozást igényelnek azok a panaszok, melyeket csak műtéttel lehet véglegesen megoldani, de nem jelentenek „életveszélyt”. Ide tartoznak például a szem hályogműtétei, a csípőprotézis beültetése, illetőleg az ortopédműtétek általában, a méhsüllyedés műtéti korrekciója.

70