Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Harmadik fejezet - A váratlan mint innovációs forrás
számítógépeké, melyeknek memóriáját és teljesítményét állandóan növelni kell. Bármi más - érveltek meggyőzően az IBM mérnökei - túl drága, túlságosan zavaros és korlátozott teljesítményű lenne. így hát az IBM erejének és forrásainak nagy részét a központi számítógépek piacán megszerzett vezető helyének megtartására áldozta. Mígnem 1975 vagy 1976 körül mindenki teljes meglepetésére tíz-tizenegy éves kisfiúk számítógépes játékokkal kezdték szórakoztatni magukat. Persze rögtön a papájuknak is kellett egy saját irodai vagy személyi számítógép, vagyis egy különálló, kicsiny, egyedül is működőképes gép, amely ugyan kevesebbet tud, mint akár a legkisebb központi számítógép. Az IBM-esek által megjósolt veszélyek sorra jelentkeztek. A különálló gépek ára többszöröse volt az egyszerű, nagy gépre csatlakoztatható terminálokénak, teljesítményük viszont jóval kisebb; a gépek és programok hihetetlen sokfélesége folytán egyik sem igazán kompatíbilis a másikkal, így aztán az egész számítógépes terület merő zűrzavarrá változott, a szerviz- és javítási lehetőségek pedig a béka feneke alatt voltak. Úgy látszott azonban, hogy ez nem zavarja a vásárlókat. Épp ellenkezőleg, csak az Egyesült Államokban a személyi számítógépek piaca öt rövid év alatt - 1979 és 1984 között-elérte azt az éves forgalmat, amit a központi számítógépek csak harminc év alatt tudtak - vagyis a 15-16 milliárd dolláros összeget. Azt várná az ember, hogy az IBM kimarad ebből a fejlődésből. Ehelyett azonban már 1977-ben, amikor a személyi számítógépek forgalma az egész világon még nem érte el a 200 millió dollárt (s ugyanebben az évben a központi számítógépek eladása már 7 milliárd dollár körüli volt), az IBM a cégen belül több csapatot versenyeztetett, hogy kifejlesszék az IBM saját személyi számítógéptípusát. Ennek eredményeképpen az IBM már 1980- ban színre léphetett saját komputerével, éppen akkor, mikor a piac robbanásszerű növekedése megkezdődött. Három évvel később, 1983-ban az IBM már átvette a világ első személyi számítógépgyártójának szerepét - vezető pozíciója ezen a téren csaknem ugyanolyan erős volt, mint a központi számítógépeknél. 1983-ban az IBM piacra dobta továbbfejlesztett, igen kicsiny „home computer”-ét, amit Peanut (mogyoró) névre keresztelt el. Amikor erről beszélgetünk az IBM-esekkel, mindig fel szoktam tenni ugyanazt a kérdést: „Mi magyarázza, hogy az IBM észrevette ezt a változtatási lehetőséget, amikor a cég szinte valamennyi vezetője teljesen bizonyos volt abban, hogy ilyen változás nem következhet be, hiszen semmi értelme 62
