Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Harmadik fejezet - A váratlan mint innovációs forrás

évek divatdiktátorai, mint például a Best - mára teljesen eltűntek. (További példákkal szolgál ebben a témában a 15. fejezet).

Könnyű rávágni a Macy esetére, hogy szélsőséges jelenség. Szerintem azonban az volt az egyetlen szokadan az egész történetben, hogy az elnök teljesen tisztában volt azzal, mit tesz. Noha nem látja ilyen világosan hibás döntését, igen sok vezető cselekszik úgy, mint Macy. Nem is könnyű a vezetésnek megbirkózni a hirtelen jött sikerrel. Nagy elhatározásra, sajátos üzletpolitikára, a valósággal való szembenézésre egyaránt szükség van, sőt még némi alázatra is, amikor be kell ismerni: „nem volt igazunk!”

A vezetésnek azért esik oly nehezére a váratlan siker elfogadása, mert mindannyian hajlamosak vagyunk feltételezni: az a „normális”, ami már viszonylag régóta tart, és minden bizonnyal „örökké” így is marad. Ha valami mégis „bezavar” az általunk a „természet törvényének” vélt elméletbe, azt feltétlenül hamis, egészségtelen vagy legalábbis a normálistól eltérő jelenségként kezeljük.

Ez az oka annak, hogy például az egyik legnagyobb amerikai acélvállalat 1970 körül elutasította kategorikusan a mini hengerművet.*

A vezetés tisztában volt azzal, hogy az acélművek gyorsan elavulnak, és több milliárd dolláros befektetésre lenne szükség a berendezések modernizálásához. Azt is tudták, hogy nem képesek előteremteni a szükséges összeget. A megoldást egy új, kisebb mini hengermű létesítésében látták.

Voltaképpen véletlenül sikerült venni egy „mini hengerművet”, és az gyors növekedésnek indult, készpénzt és nyereséget termelt. Az acél vállalaton belül dolgozó néhány fiatalabb vezető javasolta, hogy a rendelkezésre álló beruházási összeget fordítsák további mini hegerművek beszerzésére, illetve újak építésére. Néhány év alatt a mini hengerművek több millió tonnára emelhetik a cég acélkapacitását, modem technológiára, alacsony működési költségekre és jól kiszámított piacokra alapozva. A felső vezetés azonban felháborodva megtorpedózta a javaslatot; sőt mindazok, akiknek valamilyen közük volt a javaslathoz, egy-két éven belül valahogyan elkerültek a cégtől. „Az egyetlen helyes út az integrált acélgyártási folyamat - jelentette ki a felső vezetés. - Minden egyéb elképzelés puszta csalás -erőtlen, egészségtelen, semmiképpen sem tart soká.” Gondolom, felesleges hozzátenni, hogy tíz év múlva az egyetlen még egészséges, növekedni és hasznot hozni képes terület Amerika acélgyártásában a mini hengermű.

* A mini hengerműről lásd még a 4. fejezetet is.

47