Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Második fejezet - A céltudatos újítás és az innovációs lehetőségek hét forrása

sem kell változtatni. A 17. fejezetben részletesebben is szó lesz arról, hogy amit ma némi éllel „alkotó utánzásnak” nevezünk, nem más, mint igazán tisztelni való és gyakran meglehetősen sikeres vállalkozói stratégia.

Még ha Japánnak most már túl is kell lépnie azon, hogy pusztán leutánozza, behozza és átalakítja mások technológiáját, és meg kell kezdenie saját erőből kifejleszteni a műszaki újításokat, az ország kapacitását nem szabad lebecsülni. Maga a tudományos kutatás is egy meglehetősen újkeletű „társadalmi innováció”. A japánok pedig, miként a múltban oly sokszor bizonyították, mindig remekül megbirkóztak az efféle típusú újításokkal. Sőt nagyon jól közelítettek a vállalkozói stratégiákhoz is.

Az innováció tehát inkább gazdasági vagy társadalmi, mint műszaki fogalom. Meg lehet határozni úgy is, ahogy J. B. Say írta le a vállalkozást, vagyis a források hozamának megváltoztatásával. Illetve - s a modem közgazdászok hajlamosak inkább ezt a megoldást választani - a szót a kínálati meghatározások helyett inkább a keresleti fogalmakkal kell közelíteni, vagyis az innováció nem más, mint a forrásokból nyerhető értékek megváltoztatása, s ezáltal a fogyasztó igényeinek tökéletesebb kielégítése.

Hogy a kettő közül éppen melyik alkalmazható, az véleményem szerint sokkal inkább az egyedi eseten múlik, mint bármilyen elméleti modellen. Az integrált acélhengerműtől a mini hengerműig tartó folyamatot, amely a vas helyett acélöntvénnyel indul, és végtermék (például gerendák és rudak, nem pedig nyersacél, melyet aztán tovább kell megmunkálni) távozik a másik oldalon, sokkal könnyebb kínálati fogalmakkal leírni. A végtermék, a végfelhasználó és a vevő ugyanaz, csak az ár lesz jelentősen kisebb. Ez a fajta kínálati meghatározás vonatkozik a konténerre is. Ám a hang-, illetve videokazetta hiába műszaki találmány, mégis könnyebb olyan társadalmi újításként leírni, mint amilyen például a húszas években a Henry Luce által létrehozott Times-Life-Fortune hetilapok kifejlesztése, vagy a hetvenesnyolcvanas években a pénzpiac alapjainak kialakítása volt.

Az innováció elméletét még nem tudjuk megalkotni. Ahhoz viszont már eleget tudunk, hogy megmondjuk, mikor, hol és hogyan lehet tervszerűen keresni az újítási lehetőségeket, és miként lehet felmérni, hogy az adott lehetőségnek mekkora az esélye a sikerre, illetőleg mekkora kockázatot rejt magában. Ahhoz tehát már eleget tudunk, hogy ha vázlatosan is, de meghatározzuk az újítás gyakorlatát.

A technológiai fejlődést vizsgáló történészek számára szinte már közhely, hogy a tizenkilencedik század egyik legnagyobb vívmányának a „fel42