Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Első fejezet - Szisztematikus vállalkozás
elsőként a német diplomata és közalkalmazott, Wilhelm von Humboldt találta ki, aki 1809-ben megalkotta és megalapította a berlini egyetemet, két igen világos céllal: egyrészt, hogy átv ehessék Franciaország vezető szerepét a képzettség és a tudományok területén, másrészt, hogy a francia forradalom által felszabadított energiákat lekössék, és a franciák ellen, elsősorban Napóleon ellen fordíthassák. Hatvan évvel később, 1870 körül, amikor a német egyetem elérte fénykorát, Humboldt újszerű elgondolása az egyetemről mint katalizátorról, az óceán túlpartján, az Egyesült Államokban is népszerű lett. Itt ugyanis a polgárháború után a régi gyarmati korszak „kollégiumai” már végelgyengülésben haldokoltak. 1870-ben az Egyesült Államokban mindössze feleannyi diák tanult, mint 1830-ban, noha a lakosság csaknem megháromszorozódott. Az elkövetkező harminc évben azonban egy sor amerikai egyetemi vezető kitalálta és létrehozta az új „amerikai egyetemet”*, amely jellegzetesen új és amerikai volt, s amelynek köszönhetően az első világháború után az Egyesült Államok könnvedén átvehette a vezető szerepet a tudomány és kutatás területén, éppen úgy, ahogy Humboldt egyeteme is vezető tudományos állammá tette Németországot száz évvel korábban. A második világháború után az amerikai akadémiák vállalkozói új tevékenységbe kezdtek, és felépítették az új „magán-” és „nagyvárosi” egyetemeket: a Pace Universityt, a Fairleigh Dickinsont és a New York Institute of Technologyt New York területén, a Northeastemt Bostonban, a Santa Clarát és a Golden Gate-et a nyugati parton stb. A legutóbbi harminc évben az amerikai felsőoktatás egyik legnagyobb, növekedésben lévő ágazattá lépett elő. Az új iskolák nagy része látszólag kevéssé különbözik a régebbi intézményektől, már ami a tantervet illeti. De új és igen tarka „piacot” céloztak meg - inkább a pályájuk felénél tartókat, mint a frissen gimnáziumot végzetteket, valamint a nagyvárosi hallgatókat, akik a nap és éjszaka bármely szakában járhattak az órákra, szemben a kollégiumban lakó és nappali tagozaton, heti öt napon át kilenctől ötig tanulókkal; vág)' a különböző háttérrel rendelkező, heterogén összetételű hallgatókhoz szóltak a hagyományos „főiskolás srácok” helyett. Ezek az intézmények arra a piaci eltolódásra válaszoltak, amelynek során a „felső osztály” státusszimbólumából a „középosztály” előjogává vált az egyetemi diploma, és az * Lásd az „Amerikai egyetem” című fejezetet eg)7 másik könyvemben: Management: Tasks, Responsibilities, Practices (Menedzsment: Feladatok, felelősség, gyakorlat), Harper and Row, New York, 1973, 150-152. 1. 32