Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
Bevezetés - A vállalkozói gazdaság
alatt Japánban a munkahelyek száma mindössze 10%-kal nőtt, ami az amerikai növekedési ütem 50%-ánál is kevesebb. A hetvenes-nyolcvanas évek elején a munkahelyek számának növekedése ellentmond a szakemberek vagy 25 évvel korábbi jóslatainak. A legtöbb akkori szakértő szerint a gazdaság még gyors növekedés esetén is képtelen lesz megfelelő számú állást kínálni az 1949-1950-es népesedési hullámban született fiataloknak, akik a hetvenes években, illetve a nyolcvanas évek elején válnak munkaképes korúvá. Valójában az amerikai gazdaságnak kétszer ennyi munkahelyet kellett teremtenie, hiszen - és ezt 1970-ben még senki sem látta előre - a hetvenes évek közepe felé a férjes asszonyok jelentős része is munkába állt. Ennek eredményeképpen ma, tehát a nyolcvanas évek közepén minden második kisgyermekes édesanya munkát vállalt, míg 1970-ben csak minden ötödik dolgozott. És az amerikai gazdaság állást adott nekik is, sok esetben méltóbb és jobb munkahelyet, mint amilyent nők valaha is betölthettek a történelem során. És mégis, „mindenki tudja”, hogy a hetvenes éveket és a nyolcvanas évek elejét a „stagnáló gazdaság”, a hanyatlás, „Amerika iparának visszaesése” jellemezte. Ennek oka az, hogy még ma is mindenki kizárólag azokra a területekre összpontosít, melyek a második világháború után jelentős növekedésnek indultak, noha ez a növekedés 1970-nel véget ért. Ezekben a korai években Amerika gazdasági dinamizmusa elsősorban a nagy és még növekvő intézményekre koncentrálódott: a Fortune 500, vagyis az ország 500 legnagyobb vállalatára. Ide tartoznak a kormányhivatalok (szövetségi, állami vagy helyi kormányzatok); a nagy egyetemek; a nagyobb gimnáziumok 6000, esetenként még több diákkal; a hatalmas és egyre növekvő kórházak. A második világháborút követő 25 esztendőben az új munkahelyek többsége ezekben az intézményekben született. Ekkoriban a hanyatlások során óhatatlanul bekövetkező munkanélküliség, a munkahelyek számának csökkenése elsősorban a kisebb intézményeket s természetesen a kisvállalkozásokat érintette. A hatvanas évek végétől kezdve azonban a munkahelyek számának növekedése új területre tolódott. A korábbi munkahelyteremtő nagy intézmények az utolsó 20 év során sorra szüntették meg a munkahelyeket. Az állandó munkahelyek száma (a hanyatlás okozta munkanélküliséget nem számolva) 1970-től a Fortune 500 vállalatainál évről évre folyamatosan csökkent, először csak lassan, de 1977-1978 óta egyre gyorsuló ütemben. 1984-re Ame11
