Haraszti Mihály: Franchising a vállalkozók csodafegyvere? (Budapest, 1992)

II. A franchise felépítése és működése

A FRANCHISE FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSE A területmeghatározás egyéb problémái a rendszer sajátosságainak megfelelően lényegesen különböznek. Helyhez kötött egységek esetében az a kérdés merül fel, hogy kiszolgálhat-e egy franchise átvevő egy másik átvevő területéhez tartozó fo­gyasztót. Egy gyorskiszolgáló étteremben ez a probléma természetesen fel sem merülhet, hi­szen senkitől nem kérhetnek lakcímigazolást. Azoknál a rendszereknél azonban, ahol a termék megvásárlása pótlólagos szolgáltatásokkal jár - amiknek természetesen költ­ségei is vannak -, jelentősége van a témának. A legfontosabb szempont természetesen az üzlet megszerzése, annak biztosítása, hogy a fogyasztó ne a konkurenciánál vásároljon. Ez a cél mindenek felett áll, és a franchise rendszerek inkább belső mechanizmusukban oldják fel az területi felosztás átlépése által keltett feszültségeket. Legtöbbször az ún. aktív marketing tilalmának elvét alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy a franchise átvevő bárkit kiszolgálhat, aki hozzá fordul, de csak a saját területén megengedett számára bármiféle marketing tevékenység. Azokban az esetekben, ahol a vásárláshoz kötődő szolgáltatások költséggel járnak, a más területről származó fogy asztó után a franchise átvevők jutalékot fizetnek egy ­másnak. Az autókereskedelemben és a számítástechnikai cikkek forgalmazásánál pél­dául, ahol a szervízhálózat kiépítésének költségei igen tetemesek, nem mindegy, hogy az árba beépített szolgáltatásokat a fogyasztó hol igényli vagy ténylegesen igénybe is veszi-e. Más területről származó vevő esetén ezért az eladást lebonyolító franchise át­vevő átadja az ár eme részét a szerv izt ténylegesen nyújtó társának vagy ő köteles el­végezni a megfelelő munkálatokat. Nem helyhez kötött rendszereknél is a jutalékos megoldást alkalmazzák. Egy olyan rendszernél, ahol a személyes kontaktusnak, a bizalomnak vagy a szimpátiának lényeges szerepe van (lakástisztító vagy olyan rendszerek, ahol a szolgáltatást a lakás­ban nyújtják, ill. bizalmi/személyes szolgáltatás esetén), nem engedhető meg, hogy' a fogyasztó más hálózat szolgáltatásait vegye igénybe, csak azért, mert bármely okból más személyt részesítene előnyben. Ilyenkor engedélyezett a terület túllépése, a szol­gáltatások után járó meghatározott jutalék fizetése mellett. A különbség a helyhez kötött és a mozgó hálózatok között elsősorban abban van, hogy a helyhez kötött egységeknél a fogyasztó mozgása a döntő és kiszámíthatatlan, az üzleti aktus általában egyedi (ahol a pótlólagos szolgáltatások jelentik a rendszeres kapcsolatot), míg a mozgó szolgáltatást nyújtó rendszerek általában visszatérő szol­gáltatásokat nyújtanak, a fogyasztóval hosszabb távú, rendszeres kapcsolat alakul ki. Rendkívül érdekes. hogyr sok esetben maguk a rendszertulajdonosok szegik meg a területi hatályt. Ezt persze nem illegálisan teszik, hanem fenntartják maguknak bizo­nyos vevőkör kiszolgálásának a jogát. A Mercedes például maga gondoskodik a lízing cégeknek szállítandó kocsikról, több komputeres rendszer kiköti magának bizonyos nagybankok ellátását. 124

Next

/
Thumbnails
Contents