Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
iparigazgatóságok közötti vitákat a miniszter dönti el, a nehézségeik elhárítása iránt közvetlenül intézkedik. Az újítások megvalósításának és az eredményeknek a megtervezési kötelezettsége ezt a területet egy szintre emeli a tervezés más területeivel. Bekapcsolja a munkába a tervezési, műszaki, termelési részlegeket, a minisztérium egész apparátusát bevonja az újítások ügyébe. A (2) bekezdés még jobban aláhúzza az újítói és feltalálói tevékenység fontosságát, amikor a minisztérium műszaki tanácsának, a miniszter közvetlen tanácsadó szervének kötelességévé teszi, hogy rendszeresen foglalkozzék a nagy jelentőségű újítások és találmányok megvalósításával kapcsolatos kérdésekkel. Az alsóbb szerveknek nemcsak joguk, hanem egyenesen kötelességük az ilyen ügyeket a minisztérium újítási osztályához bejelenteni, ez pedig köteles ezekről a miniszternek rendszeresen jelentést tenni. Az igazgatóság is kérheti egyes nagy jelentőségű újítások vagy találmányok megvalósításának a Műszaki Tanács napirendjére való felvételét. Különösen fontos ez az olyan ügyekben, amikor vitás műszaki vagy műszakfejlesztési kérdésekben kell dönteni. A rendelet az iparági szakszervezeteknek és az Országos Találmányi Hivatalnak bekapcsolódását is biztosítja a Műszaki Tanács munkájába, amikor kimondja, hogy a Tanácsnak olyan üléseire, amelyeken újítási vagy találmányi ügyeket tárgyalnak — ezeknek képviselőit is meg kell hívni. Az említett szerveknek nem kötelességük az üléseken megjelenni, tehát a tanács üléseinek megtartását nem gátolja távolmaradásuk. Mindenesetre az említett szerveknek és a műszaki tanácsoknak közös munkája jobban előre viszi az ügyeket, a műszakfejlesztési kérdéseket, mintha egymástól elszigetelten, esetleg párhuzamosan dolgoznak. A (3) bekezdés szerint a minisztérium ellátja a saját területén az újítómozgalom propagandájával kapcsolatos állami feladatokat. A korábbi újítási rendelet szerint az Országos Találmányi Hivatal fogta össze az országos propagandával kapcsolatos állami feladatokat. A fejlődés azt mutatta, hogy ez a centralizálás mm volt helyes, és ezért már az 1009/1954. M. T. — SZOT együttes határozat a minisztériumokra bízta ezt a feladatot. Az új rendelet is követte ezt a szervezési elvet és így ma már az Országos Találmányi Hivatalnak csak közreműködnie kell a minisztérium propaganda munkájában. A propaganda munkára a minisztériumoknak az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kell fektetniük. A propaganda az elvi irányítás és szervezés fontos eszköze, úgy hogy az említett együttes határozatot maradéktalanul végre kell hajtani. Helyes, ha a minisztériumok újítási osztályai ezt a munkát is megtervezik és a szakszervezetekkel a terveket egyeztetik. A (4) bekezdés a minisztériumi újítási osztályok feladatait álla7 Aa újítói é* feltalúiól jog kóaUtönyre '3 97
