Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

szétosztania. Nem elegendő azonban az iparági újítási feladatterveket elkészíteni, hanem intézkedni kell aziránt is, hogy azokat a vállalatok a saját újítási feladattervükbe beépítsék. Ennek megtörténtét ellenőrizni kell. Az iparági újítási feladatterv legyen konkrét. Ez egyébként minden újítási feladattervre egyaránt vonatkozik. Nem elegendő általános jellegű feladatokat kitűzni. Az általánosítás üres szólam marad, a terv komolyságába vetett bizalmat megrendíti. Helyes, ha a feladattervekben részletes műszaki irányítást adnak, bibliográfiát jelölnek meg. így a vállalatok nem vaktában, hanem már bizonyos műszaki alapokból indulhatnak ki.

3. A c) pont nagy jelentőségű rendelkezése az új rendeletnek. A vállalatok eddigi magárahagyatottságát megszünteti és kötelezi az Igazgatóságot, hogy a nagy jelentőségű újítások ügyét — bizonyos vonatkozásban — magáévá is tegye. A vállalat elsősorban a saját eszközeivel köteles az újításokat megvalósítani. Gyakran előfordul azonban, hogy a saját eszközök nem elegendők. Ilyenkor a múltban sajnálatos módon sok esetben megállt az ügy, a vállalat tehetetlen volt, az Igazgatóság nem segített. Az sem volt ritka, hogy két vagy több vállalat nem tudott megegyezni, hogy melyikük valósítsa meg az újítást. Az Igazgatóság most már jogszabátynál fogva köteles biztosítani anyagot, kapacitást, beruházást a nagy jelentőségű újítások megvalósításához, ha erre a vállalatoknak saját eszközei nem elegendők, vagy vita van a kivitelezés kérdésében. Ezzel — legalábbis részben — az Igazgatóság gazdájává válik az újítás ügyének, nem felülről szemléli a vállalatok tevékenységét és erőfeszítéseit, hanem bekapcsolódik a munkába és segíti a vállalatot. Sok igazgatóság a múltban is segített. Ez azonban most kötelesség, amelynek elmulasztása felelősségrevonással jár. Minden értékes újítás megvalósításának elmaradása vagy elhúzódása kárt okoz a népgazdaságnak. Az Igazgatóságnak most már feladata ennek a károkozásnak a megelőzése.

4. A d) és e) pontok az igazgatóságoknak a jogorvoslati hatásköréről szól. Itt ismét hangsúlyozni kell, hogy az Igazgatóság első fokon jár el az elbírálási körébe tartozó újítási ügyekben és így ebben a tekintetben a vállalatokra érvényes szabályok hatálya alá tartozik.

Másodfokon az irányító szervek és közvetlenül a minisztérium alá tartozó szervek újítási ügyeit bírálja el. Másodfokon hozott határozata ellen a 26. § (2) bekezdés szerint már csak abban az esetben van helye fellebbezésnek, ha az I. fokú határozatot megváltoztatta.

Ha az első fokon eljárt vállalat irányító szerv alá is tartozik, akkor ennek a határozata ellen benyújtott jogorvoslatot harmad- és végső fokon — az Igazgatóság bírálja el.

Az Igazgatóságnak, akár másod-, akár harmadfokon jár el, elsősorban a tényállást kell tisztáznia. Ha az alapiratokból a tényállás tel-94