Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

A legjobb előkészítés sem jogosítja fel azonban a vezetőt arra, hogy az újítási előadó javaslatát kritika nélkül elfogadja, az elkészí­tett határozatot mechanikusan aláírja. A vállalat műszaki szükség­leteit, adottságát neki kell a legjobban ismernie, neki kell megállapí­tania, hogy van-e szüksége a vállalatnak az újításra, megvalósít­ható-e az. Nem szabad elfogadnia a javaslatot, ha azt látja, hogy arra a vállalatnak nincs szüksége vagy az nem válósítható meg. Viszont nem szabad elutasítani azt az újítást, amely csak perspektivikusan érdekli a vállalatot. A népgazdasági szükségleteket, a továbbfeldolgozó ipar szükségleteit is figyelembe kell vennie, tehát az újítási javaslatot a szélesebbkörű összefüggések szempontjából is vizsgálnia kell. Elő­fordulhat, hogy a javaslat a vállalatnál csak jelentéktelen eredményt hozna, ugyanakkor azonban a továbbfeldolgozó vállalatoknál komoly megtakarítást eredményezne. Ilyenkor lelkiismeretlenség lenne a javaslatot félvállról kezelni, esetleg elutasítani. Ezzel kárt okozna mind a népgazdaságnak, mind az újítónak. A vezető továbbá határozatában térjen ki a vállalatnál történő megvalósítás kérdésén kívül a szélesebb­körű megvalósítás kérdéseire is, tehát intézkedjék a javaslat szélesebb­körű megvalósítása iránt is. Keresse meg az érdekelteket, esetleg ter­jessze fel a javaslatot a felsőbb szervekhez. Látjuk, hogy a vezető semmi esetre sem mechanikus aláíró szerv, hanem a javaslat igazi gazdája, aki annak minden részletével, hatásával tisztában kell, hogy legyen. A vezető határozatának alapossága vagy felületessége a legtöbb javaslat további sorsára döntő. 4. Az előbbi pontban tárgyaltakhoz hasonlóan nagy jelentősége van a népgazdasági eredmény és az újítási díjak helyes megállapításá­nak. Ezt a rendelet szintén a vezető, mint egyszemélyi elbíráló jogává és kötelességévé teszi. A vezetőnek alaposan kell tanulmányoznia és ismernie a vonatkozó szabályokat. A népgazdaság egész területén több tízmillió forint újítási díjat fizetnek ki. Az indokolatlanul, lelkiisme­retlenül, nem egyszer összejátszás útján kifizetett újítási díjak a nép­gazdaságot károsítják. Viszont az újítómozgalom fejlődésének gátját jelenti az olyan magatartás, amely elüti az újítót jogos díjigényétől, ha kevesebb díjat állapítanak meg a jogosnál, ha húzzák a díj megállapí­tását, ha nem megfelelő időben fizetik ki stb. Nem egy büntető­perben hoztak már bíróságaink marasztaló ítéletet az újítási díjak meg­állapításával és kifizetésével kapcsolatos visszaélések miatt. Ezért helyes, ha a vezető a jogszabályoknak megfelelően az összes körülmények gondos mérlegelésével határoz ebben a tekintet­ben is. 5. A d) pont szerint a vezető határoz a kísérleti költségek meg­térítése kérdésében. Ilyen eset akkor következik be, amikor az újító-86

Next

/
Thumbnails
Contents