Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
az ennek alapján járó teljes újítási díjat kifizette, noha az illető cikkre vonatkozólag már egy újabb megrendelés is jött. Ez az eljárás helytelen. Az újítási díjat egy évnek a népgazdasági eredménye alapján kell folyósítani. Tehát az egy éven belül valószínűleg jelentkező összes rendeléseket kell figyelembe venni és az ezeknek alapján jelentkező népgazdasági eredményt kiszámítva, a fentiekben már ismertetett három lépésben kell az újítási díjat folyósítani. Csak ha biztosan megállapítható, hogy az üzemszerű megvalósítástól számított egy éven belül további megrendelés nem lesz, akkor lehet az első megrendelés befejezésével a teljes összeget folyósítani. A vállalat gép beszerzését állította be beruházási tervébe. Az újító a gép beszerzésének mellőzését és annak az egyidejűleg megadott műszaki leírás alapján házilag történő elkészítését javasolta. Milyen időpontban kell az újítási díjat kifizetni? Az első díjrészlet akkor esedékes, amikor a javaslat szerinti gyártás megkezdődik. Gyártás megkezdése alatt azt az időpontot kell érteni, amikor a kivitelezés ténylegesen megkezdődött. A második díjrészlet a gép legyártásának befejezésekor esedékes, míg a harmadik díjrészlet akkor, amikor a gépet a termelésbe beállították. Beruházással kapcsolatos újítás esetében a hitelkeret törlése, illetőleg megfelelő csökkentése még nem eredményezi a javaslatnak újításjogi szempontból történt megvalósítását. Az újító tehát teljes újítási díjra ilyenkor igényt még nem tarthat. Az csak akkor jár, ha a beruházást az újítás szerint ki is vitelezik és a megtakarítás ténylegesen jelentkezik. Ennek magyarázata az, hogy ha a javaslatnak a tervekben történő keresztülvezetése ellenére is a későbbiek során a beruházás teljesen elmarad, vagy más formában kerül kivitelezésre, a tényleges megtakarítás nem fog jelentkezni. Ha az újítási szerv helytelen határozata folytán a javaslattevő részére a neki járó újítási díjnál nagyobb összeget fizettek ki, az újító a különbözeiét nem köteles visszafizetni, csak akkor, ha a többletdíj felvételével kapcsolatban a rosszhiszeműsége megállapítható. Hogy mikor forog fenn rosszhiszeműség, az ténykérdés. A rosszhiszeműség fennforgását az újítást elbíráló szervnek kell bizonyítania. Adott esetben a minisztérium helyesen állapította meg az újító rosszhiszeműségét a következő indokolással: „Az újító vegyészmérnök, aki az újítási előadók részére rendezett tanfolyamon is résztvett, tehát az újítással kapcsolatos rendelkezéseket is ismerte, vagy legalább is ismernie kellett volna. Feltétlenül tisztában kellett lennie tehát a műszaki ésszerűsítés és a termelési ésszerűsítés közötti különbséggel, ennek megfelelően nem szabadott volna felvennie a műszaki ésszerűsítés után járó díjat, amikor a javaslatban a műszaki változtatás legkisebb mértéke sem forog fenn és nyilvánvaló, hogy mindössze szervezési jellegű 68
