Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

foglalt szempontok szerint — a miniszterek és a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szervek vezetői (a továbbiakban : miniszterek) szabályozzák. A korábban történt szabályozást a jelen rendeletben foglaltak szerint ki kell egészíteni.

2. §.

(1) Az újítás népgazdasági eredménye

a) a bevezető vállalatnál vagy

b) a népgazdaság más vállalatánál vagy szervénél jelentkezhetik.

(2) Az 1. § szerinti szabályozás keretében meg kell állapítani, hogy az újítások népgazdasági eredményének mérésénél és elszámolásánál a vállalaton beiül vagy más vállalatoknál, illetőleg szerveknél jelentkező milyen típusú népgazdasági eredmények vehetők figyelembe. A figyelembe vehető népgazdasági eredmények típusai lehetnek például :

a) a vállalat termelési költségvetésén belül költség- (anyag-, bér-, rezsi-) megtakarítás,

b) a vállalatnál jelentkező egyéb gazdasági eredmény (felújítási megtakarítás stb.),

c) más vállalatnál, illetve szervnél jelentkező gazdasági eredmény (költségmegtakarítás a vevőnél stb.).

(3) Az újítások gazdasági eredményének elbírálásánál a népgazdasági síkon jelentkező eredményt kell figyelembe venni. Emellett a vállalati síkon jelentkező eredményt (költségcsökkentést) is ki kell mutatni.

3. §.

(1) A R. szerint az újítás népgazdasági eredményeinek megállapításánál összehasonlítási alapként vagy a norma szerinti állapotot vagy a tényleges állapotot vagy a tervet kell figyelembe venni. Az összehasonlítási alap figyelembevételére általában az alábbi szabályok az irányadók :

Költség- vagy felújítási megtakarítás esetében az összehasonlítás alapja

a) a norma ;

b) ha a norma nem áll rendelkezésre, vagy pedig az előző időszak (bázisidőszak) tényszámai a technikai és minőségi követelmények szempontjából a normánál haladottabb állapotot jelentenek, úgy ezeket a tényszámokat kell figyelembe venni. Nem a haladottabb tényszámokat, hanem a normát kell az összehasonlítás alapjául venni, ha a

40