Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

Vállalatoknak a viszonylatában, amelyek az Üjítók Lapjából vették át a javaslatot, A személyt kell újítónak tekinteni, mintakinek javaslatát az Üjítók Lapja leközölte. B dolgozó csak a Z vállalat viszonylatában tekinthető szerzőnek.

A szerzőségi jog személyes és elidegeníthetetlen jog. Ebből következik, hogy azt más személynek átadni, átruházni nem szabad. Az ilyen cselekmény büntetést von maga után. A szerzőségi jogról érvényesen lemondani sem lehet, az öröklés tárgyát sem képezheti. Persze a szerzőség átruházásának tilalma nem jelenti egyúttal azt is, hogy a díjazáshoz való igényt sem lehet átruházni. Nincs tehát semmi akadálya annak, hogy az újító a számára megállapított újítási díjhoz való igényét másnak engedje át. Ugyanígy a díjazáshoz való igény örökölhető is.

A gyakorlatban többször előfordul, hogy ugyanannak a problémának a megoldására két, vagy több javaslat érkezik be. Kiket illet meg ilyenkor a szerzőség joga? Ha a javaslatok lényegileg azonos elvi megoldásokon épülnek fel és ennek megfelelően mindegyik javaslatból egy-egy rész megvalósításra kerül, társszerzőséget kell megállapítani. Ha a javaslatok ugyanazt a problémát műszakilag különböző módon oldják meg, közülük azt kell elfogadni, amelyik a probléma megoldására a leginkább alkalmas. Ennek megfelelően e javaslat szerzőjét kell újítónak elismerni és díjazni.

Minthogy a javaslat szerzőjének azt kell tekinteni, aki újítását először nyújtja be, ebből következik, hogy tapasztalatcsere során később beérkezett javaslat szerzője nem támaszthat szerzőségi igényt az ugyanazon javaslatot először benyújtó dolgozóval szemben még akkor sem, ha a tapasztalatcserére megküldött javaslat egy másik vállalatnál már korábban be volt jelentve.

Már említettük, hogy az újítás szerzősége tekintetében a rendelet vélelmet állít fel, amennyiben újítónak azt tekinti, aki a javaslatot a megvalósításra illetékes szervhez először nyújtotta be. Az újítónak komoly érdeke fűződik tehát ahhoz, hogy javaslatát mielőbb bejelentse, de nem akárhová, hanem a megvalósításra illetékes szervhez, mert a nem ilyen szervhez történő benyújtás elsőbbségének elvesztését eredményezheti abban az esetben, ha másnak a javaslata a megvalósításra illetékes szervhez korábban érkezik be. Az előbb említett vélelemmel szemben ellenbizonyításnak van helye. Ha például bizonyítható, hogy az újítást először bejelentő személy a valódi szerzőtől a javaslatot jogtalanul eltulajdonította, újítónak nem a bejelentőt, hanem a valódi szerzőt kell elismerni. Az eltulajdonítás megakadályozása céljából akkor jár el helyesen az újító, ha javaslatát annak bejelentéséig titokban tartja.

31