Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

Az Országos Találmányi Hivatal elvi döntése szerint vállalati vezetőállású dolgozónak kötelessége az ismert technológia vállalaton belüli leggazdaságosabb alkalmazása, de nem kötelessége hazai viszony­latban még egyáltalán nem alkalmazott új technológia kidolgozása és megvalósítása. Nézzük meg az Országos Találmányi Hivatalnak néhány döntését a munkaköri kötelesség kérdésével kapcsolatban. A Földművelésügyi Minisztérium a gépállomások részére külön­böző műhelyfelszerelési tárgyakat (asztalokat, állványokat stb.) rendelt meg a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatnál. Az átadott dokumentáció szerint az említett tárgyak lemezzel vannak borítva. A kivitelező vállalat a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól igényelte a szükséges lemezmennyiséget, ez azonban azt nem tudta rendelkezésre bocsátani, mert a rendelkezésre álló lemez más célra már le volt kötve. A Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékes igazgatóságának egyik főelőadója, aki az ügyet hivatalos intézkedésre megkapta, érintkezésbe lépett a megrendelővel annak tisztázása cél­jából, hogy a lemezborítás nem volna-e elhagyható. A megrendelő a lemezborítás elhagyásához hozzájárult, az előadó pedig a javaslatot újításként beadta. Az Országos Találmányi Hivatal Üjítási Döntő­­bizottságának határozata teljes munkaköri kötelesség fennforgását állapította meg azzal az indokolással, hogy ha a javaslattevő a megren­delővel nem lépett volna összeköttetésbe és megelégedett volna annak közlésével, hogy lemez rendelkezésre nem áll, munkáját helytelenül, bürokratikusán végezte volna. Ezért vázolt tevékenysége újításként el nem ismerhető. Egyik vállalati dolgozó elvégezte azt a munkát, amelynek elvég­zésére ugyanannak a vállalatnak egy másik dolgozója kapott megbí­zást. A munka elvégzését az illető újításként nyújtotta be azzal az indokolással, hogy annak elvégzése nem tartozik munkaköri köteles­ségei közé. Az Országos Találmányi Hivatal végső fokon a javaslatot nem minősítette újításnak, azzal az indokolással, hogy adott esetben munkaköri kötelesség ugyan nem forog fenn, azonban népgazdasági eredmény a javaslattevő tevékenysége nélkül is jelentkezett volna azáltal, hogy a munkát elvégezte volna az a dolgozó, aki erre meg­bízást kapott. Leszögezte az Országos Találmányi Hivatal továbbá azt is, hogy amennyiben a javaslattevő a másik dolgozó által köteles­­ségszerűen elvégzett munka eredményénél jobbat produkált volna, úgy a javaslatot újításként el lehetett volna fogadni. Az egyik vállalat főmérnöke résztvett egy előadáson, ahol az előadó a Szovjetunióban végzett tanulmányútjának tapasztalatait ismertette. A főmérnök az előadás során megismerte egy olyan munka­darab szovjet technológiáját, amelyet a vállalata is gyártott. Javaslatát az új technológia alkalmazására vállalatánál benyújtotta. 29

Next

/
Thumbnails
Contents