Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
III. Rész. Vegyes rendelkezések
IX. Fejezet VEGYES ÉS HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK 54. § Szakvélemény beszerzése Az állami vállalatok és az állami szervek az Országos Találmányi Hivatal vagy az illetékes minisztérium megkeresésére újítási ügyekben kötelesek díjtalanul szakvéleményt adni. Az Országos Találmányi Hivatal a szakvéleményt az illetékes minisztérium útján kéri. * Üjitási és találmányi ügyekben gyakran merül fel annak szükségessége, hogy külső szerv szakvéleményét, állásfoglalását kérjék. Amennyiben oly kérdés megoldásáról van szó, amelyben állásfoglalásra az újítási, illetve találmányi bejelentéssel foglalkozó szerv szakértelem hiányában nem képes, feltétlenül szükséges, hogy megfelelő szakértő (kutatóintézet, egyetemi tanszék stb.) állásfoglalását kérje. Nem helyes azonban az olyan gyakorlat, amely főleg az újítómozgalom első éveiben terjedt el, de szórványosan még ma is tapasztalható, mely szerint a vállalatok a felelősség áthárítása érdekében országos, központi intézetektől kellő indok nélkül szakvéleményt kérnek arra vonatkozóan, hogy az ő helyi viszonyaik figyelembevételével a kérdéses eljárást gazdaságos-e alkalmazni. Az ilyen szak vélemény kérés nem eredményezi a felelősség áthárítását, sőt éppen nagyfokú felelőtlenségre utal, egyben pedig a központi, országos szervet felesleges munkával terheli meg. Helyes viszont, ha például egy újfajta anyaggal kapcsolatban központi laboratóriumtól kérnek szilárdsági, szakítási vagy más próbát, illetve vizsgálatot, ha ennek elvégzésére a saját vállalatnál megfelelő berendezés nem áll rendelkezésre. Teljesen helytelen azonban oly kérdést intézni a központi szervhez, hogy „A” anyagnak „B” anyaggal való helyettesítése a helyi gyártási viszonyaink között megfelelő lehet-e. Ezért írja elő az újítási rendelet, hogy díj, illetve ellenszolgáltatás nélkül az állami szervek csak az illetékes miniszter megkere-198
